Pál levele a galatákhoz
capítulo 4
verso 1
De azt mondom, ameddig az örökös kiskorú, semmivel sem különb a rabszolgánál, noha mindenek (mindennek) ura.
verso 2
Mégis gyámok, és sáfárok alatt van az atyjától előre meghatározott időig.
verso 3
Így mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve rabszolgasorsra.
verso 4
Mikor azonban eljött az idő teljessége, Isten elküldte a Fiát, ki asszonytól lett, törvény alá került, ~ hogy a törvény alatt levőket kivásárolja, hogy a fiúvá fogadtatást elnyerjük.
verso 6
Minthogy pedig fiak vagytok, Isten elküldte szívünkbe Fiának szellemét, aki így kiált: „Abba! Atya!”
verso 7
Így hát nem vagy többé rabszolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Istenen át örökös is.
verso 8
Mégis akkor, mikor Istent nem ismertétek, természettől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek.
verso 9
De most, hogy Istent megismertétek, helyesebben, hogy Isten megismert titeket, hogy fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok ugyanazt újra kezdeni? Ismét az elemek rabszolgái akartok lenni?
verso 10
Napokra, hónapokra, időpontokra és évekre figyeltek. Féltelek titeket!
verso 11
Csak nem volt hiábavaló az értetek való fáradozásom?
verso 12
Legyetek olyanokká, mint én, mert én is olyanná lettem, amilyenek ti vagytok, testvéreim! Könyörgöm hozzátok! Ti nekem semmit sem ártottatok.
verso 13
Tudjátok, hogy első ízben hústestem erőtlensége miatt hirdettem nektek az örömüzenetet.
verso 14
Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett, nem válaszoltatok megvetéssel, sem nem köptetek engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust.
verso 15
Hova lett boldognak-magasztalásotok? Mert bizonyságot teszek, hogy ha lehetséges lett volna, szemeteket vájtátok volna ki, s adtátok volna nekem.
verso 16
Hát azzal ellenségetekké lettem, hogy az igazat megmondtam nektek?
verso 17
Nem szépen buzgólkodnak azok értetek, sőt ki akarnak rekeszteni titeket Isten kegyelméből, hogy körülöttük buzgólkodjatok.
verso 18
Szép dolog az, ha mindenkor buzgók vagytok, és nemcsak akkor, mikor jelen vagyok nálatok.
verso 19
Gyermekeim, kiket ismét fájdalommal szülök, míg kiformálódik bennetek a Krisztus,
verso 20
szeretnék most nálatok lenni és változtatni a hangomon, mert zavarban vagyok veletek szemben.
verso 21
Azt mondjátok meg nekem ti, kik a törvény alatt akartok lenni, hogy nem halljátok a törvényt?
verso 22
Hiszen írva van benne, hogy Ábrahámnak két fia volt, egy a fiatal rabszolgálótól és egy a szabad nőtől.
verso 23
Az egyik a rabszolgálótól a hús vonalán született, a másik az ígéreten át a szabadtól.
verso 24
Ezek egy példázatnak a képei. A két nő tudniillik két szövetség: egy a Sina hegyéről való, rabszolgaságra szülő: ez Hágár
verso 25
Hágár a Sina hegy Arábiában, egy vonalban van a mostani Jeruzsálemmel, mert gyermekeivel együtt rabszolgaságban él.
verso 26
A felső Jeruzsálem ellenben szabad, ez a mi anyánk.
verso 27
Hiszen meg van írva: „Vigadj te meddő, ki nem szülsz! Törj ki hangos kiáltásba, ki nem vajúdsz. Mert sokan vannak az elhagyottnak gyermekei, többen, mint a férjes asszonyéi!”
verso 28
Ti testvéreim, Izsák vonalán ígéret gyermekei vagytok!
verso 29
De mint ahogy a hús vonalán született üldözte a Szellem vonalán születőt, úgy van ma is.
verso 30
Csakhogy mit mond az írás? „Vesd ki a rabszolgálót és annak fiát, mert rabszolgálónak fia nem fog szabadnak fiával együtt örökrészt kapni.”
verso 31
Azért hát testvéreim, nem a rabszolgálónak, hanem a szabadnak gyermekei vagyunk.
Libros
