Az örömhír Lukács szerint
capítulo 10
verso 1
Ezek után az Úr kijelölt hetvenkettőt, és kettesével maga előtt elküldötte őket mindazokba a városokba és helyekre, ahová menni szándékozott.
verso 2
Ezeket mondta nekik: „Sok az aratnivaló, de kevés a munkás. Könyörögjetek hát az aratás Urához, hogy munkásokat küldjön aratásába.
verso 3
Menjetek. Úgy küldelek el titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
verso 4
Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek.
verso 5
Ha valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békessége legyen ennek a háznak.
verso 6
S ha van ott békesség fia, azon meg fog nyugodni békességetek, ha nincs, visszatér rátok.
verso 7
Ugyanabban a házban maradjatok, azt egyétek és igyátok, amijük van. Hisz méltó a munkás a bérére. Házról házra ne járjatok.
verso 8
Ha egy városba bementek, és befogadnak titeket, egyétek, amit előtökbe raknak.
verso 9
Orvosoljátok azokat, akik benne elerőtlenültek. Mondjátok nekik: Közel van hozzátok az Isten királysága.
verso 10
Ha pedig olyan városba mentek be, ahol nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak a piacára és mondjátok:
verso 11
Még ezt a port is lerázzuk rátok, ami városotokból a lábunkra tapadt. Mindamellett tudjátok meg, hogy az Isten királysága közel van.
verso 12
Azt mondom nektek, hogy Szodomának ama napon elviselhetőbb lesz a sorsa, mint annak a városnak.
verso 13
Jaj neked, Koradzin! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban vagy Szidonban támadtak volna azok a hatalmas jelek, amelyek tebenned támadtak, zsákban és hamuban ülnének, és régen más felismerésre tértek volna.
verso 14
Még az ítéletkor is elviselhetőbb lesz Tírusznak és Szidonnak a sorsa, mint a tiétek.
verso 15
Hát te Kapernaum? Az égig fogsz felmagasztalódni? A holtak országáig szállasz alá.
verso 16
Aki rátok hallgat, énrám hallgat. Aki titeket elvet, engem vet el. Aki pedig engem vet el, azt veti el, aki küldött engem.”
verso 17
Visszatért a hetvenkettő s örömmel beszélték: „Uram, a te neved által még az ördögi szellemek is alánk vannak vetve.”
verso 18
Ő azonban ezt felelte nekik: „Figyeltem a sátánt, amint villámként esett alá az égből.
verso 19
Lássátok, fennhatóságot adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon s az ellenség minden hatalmán tapossatok, úgyhogy semmi sem fog nektek ártani.
verso 20
De annak ne örüljetek, hogy a szellemek alátok vannak rendelve, annak örüljetek, hogy a nevetek a mennyekben be van írva.”
verso 21
Abban az órában a Szent Szellemtől indítva ujjongott: „Vallást teszek melletted Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy te ezeket a bölcsek és eszesek elől elrejtetted, a kiskorúaknak azonban leleplezted. Valóban, Atyám, így találkozott az a te tetszéseddel.
verso 22
Mindent átadott nekem az én Atyám. Senki sem ismeri, ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és aki elől a Fiú a leplet el akarja vonni.”
verso 23
Ezután hátrafordult a tanítványaihoz és külön ezt mondta nekik: „Boldog az a szem, amely azt látja, amit ti láttok!
verso 24
Mert azt mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok, de nem látta meg, hallani, amit hallotok, de nem hallotta meg.”
verso 25
Előállt egy törvénytudó s próbára téve őt, így szólott: „Tanító, mit tegyek, hogy örök részem legyen az örök élet?”
verso 26
„Mi van megírva a törvényben? – kérdezte tőle Jézus. Hogy olvasod?”
verso 27
Az ezt felelte: „Szeresd egész szívedből, egész lelkeddel, teljes erőddel és egész gondolkodásoddal Istenedet, az Urat, felebarátodat is, mint magadat.”
verso 28
„Helyesen feleltél – mondta neki –, ezt cselekedd, és élni fogsz.”
verso 29
Az azonban igazolni akarta magát, azért így szólt Jézushoz: „Hát ki az én felebarátom?”
verso 30
Jézus a szavába vágott és ezt mondta: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment alá, de haramiák kezébe esett, akik levetkőztették s megverték, majd elmentek, félholtan hagyva őt.
verso 31
Úgy esett, hogy egy pap ment alá azon az úton, de ahogy meglátta a túlsó oldalon, továbbment.
verso 32
Hasonlóképpen egy lévita is arra a helyre jött, megnézte, s azt elkerülve továbbment.
verso 33
Valami utazó szamáriai is ment arra. Amikor a sebesültet meglátta, szánalomra gerjedt iránta,
verso 34
odament hozzá, s olajat és bort töltött sebeibe, bekötözte azokat, azután rákötözte az embert a saját barmára, s egy vendégfogadóba vitte, hol gondját viselte.
verso 35
A következő napon elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak és így szólt: Viseld gondját, és ha valamit még költesz rá, én, amikor újra erre jövök, megadom néked.
verso 36
Hogy látod a dolgot? E három közül ki a felebarátja annak, aki a haramiák kezébe esett?”
verso 37
„Az, aki irgalmat gyakorolt vele” – felelte a törvénytudó. Jézus pedig ezt mondta neki: „Eredj, és te is tégy ugyanúgy.”
verso 38
Utazásuk közben betért egy faluba. Egy Márta nevű asszony fogadta be házába.
verso 39
Annak volt egy testvére, akit Máriának hívtak. Mária leült Jézus lábához és hallgatta beszédét.
verso 40
Mártát ellenben sokfelé húzta szolgálata. Odaállt hát az Úrhoz és így szólt: „Uram, nem törődöl vele, hogy testvérem egyedül hagyott a kiszolgálásban? Mondd neki, hogy fogjon velem együtt a munkához.”
verso 41
Ám az Úr így felelt neki: „Márta, Márta sok mindenre van gondod, és az zaklatottá tesz.
verso 42
De kevés a szükséges, vagy csak egy. Mária a jó részt választotta, és azt el nem veszik tőle.”
Libros
