Az örömhír Márk szerint
capítulo 10
verso 1
Felkelt és elment onnan Júdea tájaira s a Jordánon túlra. Ismét tömeg vonult vele s amint szokása volt, újra tanítgatta őket.
verso 2
Farizeusok mentek hozzá s megkérdezték: „Szabad-e a férfinak az asszonyt elbocsátani?” Kísérteni akarták!
verso 3
„Mit parancsolt nektek Mózes?” – szólt nekik Jézus.
verso 4
Mire azok ezt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elbocsássuk az asszonyt.”
verso 5
Jézus erre ezt mondta nekik: „Kemény szívetekre tekintve írta nektek ezt a parancsolatot.
verso 6
Ámde már a teremtés kezdetétől fogva férfivá és nővé tette Isten őket.
verso 7
Ezért hagyja el a férfi atyját s az anyját
verso 8
és lesz a kettő egy hússá, úgyhogy azontúl nincs két, hanem csak egy hús!
verso 9
Amit hát az Isten egy igába fogott, ember azt ne válassza széjjel!”
verso 10
Otthon a tanítványai újra megkérdezték e felől
verso 11
s ő ezt mondotta nekik: „Aki elbocsátja a feleségét, és másikkal házasodik össze, házasságtörést követ el amazzal szemben.
verso 12
Ha meg az asszony bocsátja el férjét és köt utána mással házasságot, házasságtörővé lesz.”
verso 13
Gyermekeket hoztak hozzá, hogy megérintse őket, de a tanítványok korholták azokat.
verso 14
Jézus mikor ezt észrevette, bosszankodott és rájuk szólt: „Hagyjátok, hogy a gyermekek hozzám jöjjenek! Ne akadályozzátok őket! Hiszen ilyeneké az Isten királysága.
verso 15
Bizony azt mondom nektek, aki az Isten királyságát nem úgy fogadja, mint egy gyermek, be nem megy abba.”
verso 16
Ekkor ölébe vette, majd megáldotta őket, és rájuk vetette kezét.
verso 17
Mikor kiment az útra, hozzáfutott valaki, térdre esett s megkérdezte: „Jó Tanító, mit tegyek, hogy örökrészül kaphassam az örökéletet?”
verso 18
Jézus ezt felelte neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az egy Isten.
verso 19
A parancsolatokat ismered: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Hamis tanúságot ne tégy! Ne fosztogass! Tiszteld atyádat és anyádat!”
verso 20
Az így felelt: „Tanító, mindezeket ifjúságomtól fogva követtem.”
verso 21
Jézus erre ránézett és megszerette őt, majd így szólt hozzá: „Egy hiányod van: Eredj, add el, amid csak van, és oszd el a szegényeknek! Akkor kincsed lesz a mennyekben. Aztán rajta, kövess engem!”
verso 22
Az azonban elkomorult erre a szóra és szomorúan elment, mert sok szerzeménye volt.
verso 23
Jézus erre körültekintett tanítványain és így szólt hozzájuk: „Milyen nehezen fognak az Isten királyságába bemenni azok, akiknek vagyonuk van.”
verso 24
Tanítványait megdöbbentették beszédei. Jézus aztán újra megszólalt és ezt mondta nekik: „Gyermekek, milyen sok bajjal jár az Isten királyságába bemenni azoknak, akik vagyonukban bíznak.
verso 25
Kevesebb fáradtsággal megy át egy teve a tű fokán, mint egy gazdag az Isten királyságába.”
verso 26
Azok pedig annál inkább megdöbbentek s egymás közt beszélték: „Hát ki is menekülhet meg?”
verso 27
Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embereknél lehetetlen, de nem Istennél. Az Istennél minden lehetséges.”
verso 28
Ekkor Péter ilyen beszédbe kezdett: „Lásd, mi mindent elhagytunk, s úgy követtünk téged!”
verso 29
Jézus ezt mondta rá: „Bizony azt mondom nektek, egy ember sem hagyhat el házat, testvéreket, anyát, apát, gyermekeket, szántóföldeket értem és az örömhírért úgy,
verso 30
hogy ne kapná meg azok százszorosát, most ebben az időben: házakat, testvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket üldözésekkel, az elkövetkező korban pedig örökéletet.
verso 31
Sok első utolsóvá lesz és utolsók elsőkké!”
verso 32
Úton voltak és Jeruzsálembe mentek fel. Jézus előttük ment, rajtuk pedig döbbenet ült, félve követték. Ekkor újra magához vette a tizenkettőt és azokról a dolgokról kezdett beszélni nekik, amelyek vele történni fognak. :
verso 33
„Most felmegyünk Jeruzsálembe s az embernek Fiát át fogják adni a főpapoknak, az írástudóknak, azok halálra fogják ítélni, s át fogják adni őt a nemzeteknek.
verso 34
Aztán kicsúfolják, megköpdösik, megostorozzák és megölik, és három nap múlva feltámad!”
verso 35
Ekkor hozzámentek Zebedeus fiai, Jakab és János és megszólították: „Tanító, szeretnénk, ha azt, amit kérünk tőled, megtennéd nekünk.”
verso 36
„Mit akartok? Mit tegyek veletek?” – kérdezte tőlük.
verso 37
Ők ezt felelték neki: „Add meg nekünk, hogy dicsőségedben egyikünk jobb-, és másikunk balkezed felől ülhessen!”
verso 38
„Nem tudjátok mit kértek!” – felelte nekik Jézus.” Képesek vagytok-e kiinni azt a poharat, melyet én iszom ki, vagy bemerülni azzal a bemerüléssel, mellyel én merítkezem be?”
verso 39
„Képesek vagyunk” – felelték azok, mire Jézus ezt mondta nekik: „Ki fogjátok ugyan inni azt a poharat, melyet én kiiszom s be fogtok merülni azzal a bemerüléssel, mellyel
verso 40
én bemerülök, de a jobbomon és balomon való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz, akiknek elkészítették.”
verso 41
Mikor a tíz meghallotta az esetet, bosszankodni kezdtek Jakabon és Jánoson.
verso 42
Erre Jézus magához szólította őket, és ezt mondta nekik: „Tudjátok, hogy azok, akiknek a nemzetek között uralkodói tekintélyük van, uraságuk alá kényszerítik, és nagyjaik fennhatóságuk alá nyomják őket!
verso 43
Köztetek azonban nem ilyen a viszony. Ellenkezőleg. Aki közöttetek nagy akar lenni, szolgáljon ki titeket,
verso 44
és aki köztetek első akar lenni, mindenkinek rabszolgája legyen.
verso 45
Hiszen az embernek Fia sem azért jött, hogy őt szolgálják ki, hanem hogy ő szolgáljon ki másokat , és lelkét sokakért váltságul adja!”
verso 46
Jerikóba értek. Mikor éppen kimentek Jerikóból ő meg a tanítványai s tekintélyes számú tömeg, egy vak koldus ült az út szélén, Timeusz fia, Bartimeusz.
verso 47
Ez, ahogy meghallotta, hogy a názáreti Jézus megy el arra, kiabálni kezdett: „Dávidnak Fia Jézus, könyörülj rajtam!”
verso 48
Sokan korholták, hogy elhallgattassák, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!”
verso 49
Jézus megállt és így szólt: „Hívjátok őt ide!” Hívták a vakot, így szóltak hozzá: „Bízzál, kelj fel, hív téged!”
verso 50
Az erre eldobta a köpenyét, felugrott és Jézushoz ment.
verso 51
Jézus megkérdezte: „Mit akarsz? Mit tegyek veled?” „Rabbuni – felelte a vak –, hogy látni tudjak!”
verso 52
„Eredj – felelte neki Jézus – hited megmentett téged!” S az tüstént látott és követte őt az úton.
Libros
