A zsoltárok
Salmo 36
verso 1
A karvezetőnek, Jahve szolgájától, Dávidtól.
verso 2
Szívem belsejében a lázadás bűne ilyen rajzot ád az elvetemültről: szeme előtt nincs istenfélelem!
verso 3
Mert becézi magát a saját szemében, mikor bűnére rátapintanak, hogy gyűlölködik.
verso 4
Szája semmirekellőséget és álnokságot szól; lemondott az okosságról, hogy jót tegyen.
verso 5
Fekhelyén semmirekellősségről gondolkodik; oly útra áll ki, amely nem jó; a rossz iránt nem érez megvetést.
verso 6
Jahve, szereteted az egekig ér, hűséged a felhőkig;
verso 7
igazságosságod olyan, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a roppant mélység; embernek, baromnak Te adod a szabadulást, Jahve!
verso 8
Mily drága a Te kegyelmed, oh Isten! Az emberek fiai szárnyad árnyékában lelnek menedéket.
verso 9
Házad bő zsírjából megelégednek, és gyönyörűségeiddel megitatod őket!
verso 10
Hisz nálad az élet forrása! Világosságodban látunk világosan.
verso 11
Kegyelmed hosszan tart azok számára, kik ismernek téged; igazságosságod is az egyenes szívűeknek.
verso 12
Add, hogy a kevély láb rajtam ne tiporjon, s az elvetemültek keze le ne taszítson!
verso 13
Ni! Ott buknak el, kik semmirekellően cselekesznek; földre taszítják őket, s fölkelni nem tudnak!
Libros
