Jesája
capítulo 51
verso 1
Ti pedig igazságot áhítók, az Örökkévalót keresők, pillantsatok arra a kősziklára, amelyből faragva lettetek, arra, a kútforrásra, amelyből eredtek!
verso 2
Pillantsatok ősapátokra, Ábrahámra és Sára szülőanyátokra, mert Ábrahámot mint egyedülállót hívtam és megáldottam és naggyá tettem.
verso 3
Bizony megvigasztalta az Örökkévaló Cijónt, megvigasztalta minden omladékát, sivatagát Édenné változtatta és vadonját olyanná, mint Isten kertje! Öröm és vígság lesz található benne, háladal és ujjongó ének hangja.
verso 12
Én, Én vagyok a ti vigasztalótok; hát ki vagy te, hogy embertől félj, aki halandó? És Ádám fiától, aki olyanná lesz, mint a fű?
verso 13
És megfeledkezel az Örökkévalóról, a te Alkotódról, aki kiterjeszti az eget és megalapozza s földet; azért élsz félelemben folyton, állandóan szorongásban az ostromló dühétől, amint neki feszül, hogy pusztítson. Ámde hol van már az ostromlónak dühe?
verso 14
A béklyóban görnyedő hamar kiszabadul, nem hal meg a sírveremben és nem fog szükséget szenvedni kenyérben.
verso 15
Hiszen Én vagyok az Örökkévaló, a Te Istened, aki háborgásba ejti a tengert, hogy fölzúdulnak hullámai, akinek neve Örökkévaló, a Seregek Ura!
verso 16
Én helyeztem igéimet szádba és kezemnek árnyékával eltakartalak, hogy a földre plántálhasd az eget és alapját vethessed a földnek és hirdethesd Cijónnak: Az Én népem vagy.
verso 17
Rezzenj föl, ocsudj föl, kelj föl Jeruzsálem, aki ittad az Örökkévaló kezéből haragjának serlegét; a tántorgásnak öblös serlegét, aki ittad fenékig kiittad,
verso 18
akinek nincs vezetője összes fiai között, akiket világra szült, akinek nincs, ki megfogja kezét összes fiai között, kiket fölnevelt!
verso 19
Kettős balsors ért téged, ki tudná szánalmával bánatod enyhíteni? Az öldöklés, az összeomlás, az éhínség és a pusztító kard ellen mivel vigasztaljalak?
verso 20
Fiaid elaléltan fekszenek, mint egy hurokhálóban vergődő antilop a terek szélein, amelyek telve vannak az Örökkévaló haragjával, a te Istened fölindulásával.
verso 21
Azért hallgasd meg ezt, te szerencsétlen szegény, aki ittas vagy, de nem bortól;
verso 22
Így szól az Örökkévaló, a te Urad és a te Istened, aki harcol népéért: Íme elveszem Én kezedből a tántorgásnak serlegét, haragomnak öblös serlegét nem fogod inni tovább,
verso 23
hanem kezébe adom azt elnyomóidnak, akik azt mondták neked: Görnyedj a földre, hogy áttiporjunk rajtad és te olyanná tetted testedet, mint a föld és mint az utca a járókelők előtt.
Libros
