⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.

Mózes első könyve

capítulo 2


Capítulos:


verso 1

Így készült el az ég és a föld, és minden, ami rajtuk van.


verso 2

A hetedik napra Isten végzett a munkájával, és miután elvégezte minden munkáját, a hetedik napon megpihent.


verso 3

Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mivel ezen a napon pihent meg, miután elvégezte a teremtői munkáját. Megalkotott mindent, amit eltervezett.


verso 4

Ez a története az ég és a föld teremtésének, amikor azok meg lettek teremtve, amely napon Jehova Isten földet és eget alkotott.


verso 5

Ekkor még sem bokor, sem más növény nem volt a földön, mert Jehova Isten még nem bocsátott esőt a földre, és nem volt még ember, aki művelte volna a földet.


verso 6

De pára szállt fel a földről, és megöntözte a föld egész felszínét.


verso 7

És ekkor Jehova Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő emberré.


verso 8

Jehova Isten ezután egy kertet hozott létre Édenben, keleten, és odahelyezte az embert, akit megformált.


verso 9

És Jehova Isten a földön mindenféle fát ültetett, amely szemet gyönyörködtető, és eledelnek jó. Az élet fáját is elültette a kert közepén, valamint a jó és rossz tudásának a fáját.


verso 10

Egy folyó eredt Édenből, hogy öntözze a kertet; ott elágazott, s négy főágra szakadt.


verso 11

Az elsőnek a neve Pison; ez az, amelyik megkerüli Havila egész földjét, ahol arany található.


verso 12

Ennek a földnek az aranya jó. Található ott bdelliumgyanta és ónixkő is.


verso 13

A második folyónak a neve Gihon; ez az, amelyik megkerüli Kús egész földjét.


verso 14

A harmadik folyó neve Hiddekel; ez az, amelyik Asszíria keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.


verso 15

Jehova Isten pedig az embert az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és gondozza azt.


verso 16

Jehova Isten még ezt a parancsot is adta az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig.


verso 17

De a jó és rossz tudásának a fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz.”


verso 18

Jehova Isten így folytatta: „Nem jó az embernek egyedül, alkotok neki segítőt, aki kiegészíti őt.”


verso 19

És Jehova Isten megformált a földből minden mezei vadat és az ég minden repdeső teremtményét, és az emberhez vitte őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. És minden élőlénynek az lett a neve, amit az ember adott neki.


verso 20

Az ember tehát nevet adott minden háziállatnak, az ég repdeső teremtményeinek és a föld minden mezei vadjának, de az embernek nem volt segítője, aki kiegészítené őt.


verso 21

Jehova Isten ezért mély álmot bocsátott az emberre. Miközben az aludt, kivett egyet a bordái közül, és összezárta ott a húst.


verso 22

Majd Jehova Isten az emberből kivett bordából nőt alkotott, és odavitte az emberhez.


verso 23

Az ember ekkor ezt mondta:

„Ez már végre csontomból való csont,
és testemből való test.

Asszonynak nevezzék,
mivel a férfiból lett kivéve.”


verso 24

Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és egy testté lesznek.


verso 25

Az ember és a felesége pedig mindketten meztelenek voltak, mégsem szégyellték.

Capítulos:


Libros