Mózes első könyve a teremtésről
capítulo 11
verso 1
Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.
verso 2
És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.
verso 3
És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.
verso 4
És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
verso 5
Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.
verso 6
És monda az Úr: Imé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.
verso 7
Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.
verso 8
És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.
verso 9
Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.
verso 10
Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után.
verso 11
És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
verso 12
Arpaksád pedig hatrminczöt esztendős vala, és nemzé Séláht.
verso 13
És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
verso 14
Séláh pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert.
verso 15
És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
verso 16
Héber pedig harmincznégy esztendős vala és nemzé Péleget.
verso 17
És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
verso 18
Péleg pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Réut.
verso 19
És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
verso 20
Réu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sérugot.
verso 21
És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
verso 22
Sérug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákhort.
verso 23
És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
verso 24
Nákhor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Thárét.
verso 25
És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
verso 26
Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.
verso 27
Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.
verso 28
Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban.
verso 29
Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.
verso 30
Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.
verso 31
És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.
verso 32
Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.
Libros
