Szent János evangéliuma
capítulo 21
verso 1
azután megjelenté ismét magát Jézus Tibériásnak tengerénél, kedig ilyen módon jelente meg:
verso 2
együtt valának Simon Péter és Tamás, ki mondatik kettősnek, és Natanael, ki Kána Galileából vala, és Zebedeusnak fiai, és egyéb két ő tanítványi.
verso 3
mondá nekik Simon Péter: elmegyek halászni. mondának neki: elmegyünk mi is veled. kimenének és mindjárast hajóra szállanak, és az éjjel semmit nem fogának.
verso 4
reggel kedig Jézus a parton állapék, ( demaga az tanítványok meg nem ismerék őtet, hogy Jézus volna).
verso 5
mondá nekik Jézus: gyermekek, nincsen-e valami ennetek való? felelének neki: nincsen.
verso 6
de ő mondá nekik: bocsássátok a hajónak jobb része felől be a hálót, és találtok. bebocsáták azért, és immár ki nem vonhatják vala a halaknak sokságától.
verso 7
mondá azért az a tanítványi, melyet Jézus szeret vala, Péternek: az Úr ez! Simon Péter azért mikoron hallotta volna, hogy az Úr volna, körülövezé magát köntösével, ( mert mezítelen vala), és az vízbe bocsátá magát.
verso 8
a több tanítványok kedig a hajócskán jövének ki, mert nem messze valának a földtől, de olymint kétszáz singnyire, vonván az halakat a hálóba.
verso 9
hogy azért a földre szállanak, láták, hogy szenet tettek, és a szénre felül halat tettenek, és kenyeret.
verso 10
mondá nekik Jézus: hozzatok ide a halakból, melyeket fogtatok mostan!
verso 11
felmene Simon Péter, és az hálót a földre voná, tele nagy halakkal, száz és ötvenhárommal. és mikoron ennyi sok volna, nem szakada meg a háló.
verso 12
mondá nekik Jézus: jöjjetek el, és ebédeljetek! és az tanítványok közül senki nem meri vala őtet megkérdeni mondván: te ki vagy? mikoron tudnák, hogy Úr volna.
verso 13
eljöve azért Jézus, és vevé a kenyeret, és nekik adá, és azon módon az halat is.
verso 14
ezzel immár háromszor jelenék meg az ő tanítványinak, mikoron halottaibol feltámadott volna.
verso 15
mikoron azért ebédellettenek volna, mondá Simon Péternek Jézus: Simon, János fia, szeretsz-e engemet inkább, mint ezek? mondá neki: úgy vagyon, Uram, te tudod, hogy szeretlek tégedet. mondá neki: éltessed az én bárányimat!
verso 16
mondá ismét másszor neki: Simon, János fia, szeretsz-e engemet? mondá neki: úgy vagyon, Uram, te tudod, hogy szeretlek tégedet. mondá neki: éltesd az én juhaimat!
verso 17
mondá harmadszor neki: Simon, János fia, szeretsz-e engemet? báná Péter, hogy harmadszor mondta volna neki: szeretsz-e engemet? mondá neki: Uram, te mindeneket tudsz, te tudod, hogy szeretlek tégedet. mondá neki Jézus: éltesd az én juhaimat!
verso 18
bizony, bizony, mondom teneked: mikoron ifjabb volnál, felövezed vala magadat, és hol akarod, ott jársz vala. demaga mikoron megvénhültél, kiteríted kezeidet, és más övez meg téged, és viszen, hova nem akarod.
verso 19
ezt kedig mondá jelentvén, minemű halállal dicsőítendő volna meg Istent. és mikoron ezt mondotta volna, mondá neki: kövess engemet!
verso 20
hátrafordula Péter, látá azt a tanítványt, melyet szeret vala Jézus, hogy őtet követné, mely őneki a végvacsorán mellén is nyugodt vala, és mondta vala: Uram, kicsoda, aki téged elárul?
verso 21
ezt azért mikoron látta volna Simon Péter, mondá Jézusnak: Uram, ez kedig mi módon?
verso 22
mondá neki Jézus: ha őtet akarom, hogy megmaradjon, míg eljövök, mi neked benne? te kövess engemet!
verso 23
kimene azért ez beszéd az atyafiak között, hogy az a tanítványi meg nem halna. és nem mondta vala Jézus, nem hal meg, de: ha őtet akarom, hogy megmaradjon, míg eljövök, mi neked benne?
verso 24
ez az tanítványi, ki bizonyságot tett ezekről, és írta ezeket, és tudjuk, hogy igaz az ő bizonysága.
verso 25
vannak kedig egyebek is, sokak, melyeket Jézus művelt, kik ha megíratnának mindenestül fogva, alítom, hogy még ez világ sem foghatná meg az könyveket, kiket kellene írni.
Libros
