Mózes első könyve
capítulo 35
Jákób Bételben
verso 1
Isten ezt mondta Jákóbnak: Indulj, menj föl Bételbe, és telepedj le ott! Készíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől!
→
1Móz 28,12
verso 2
Jákób ekkor azt mondta háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát!
→
Józs 24,23
verso 3
Induljunk, menjünk föl Bételbe! Oltárt akarok ott készíteni az Istennek, aki meghallgatott, amikor nyomorúságban voltam, és velem volt az úton, amelyen jártam.
verso 4
Átadták azért Jákóbnak a náluk levő idegen isteneket mind meg a fülbevalóikat is, Jákób pedig elásta azokat a sikemi cserfa alá.
verso 5
Majd elindultak. Isten pedig rettegéssel töltötte el a környező városokat, úgyhogy nem vették üldözőbe Jákób fiait.
verso 6
Így érkezett meg Jákób Lúzba, azaz Bételbe, amely Kánaán földjén van, az egész néppel együtt, amely vele volt.
→
1Móz 28,19
verso 7
Oltárt épített ott, és elnevezte azt a helyet Él-Bételnek, mert ott jelentette ki magát neki az Isten, amikor bátyja elől menekült.
verso 8
Ott halt meg Debóra, Rebeka dajkája. Bétel mellett temették el egy tölgyfa alá, amelyet Siratás Tölgyének neveztek el.
verso 9
Isten újból megjelent Jákóbnak, miután visszatért Paddan-Arámból, és megáldotta őt.
verso 10
Ezt mondta neki Isten: Jákób a te neved. De nem neveznek többé Jákóbnak, hanem Izráel lesz a neved. Így nevezte el Izráelnek.
→
1Móz 32,29
verso 11
Majd ezt mondta neki Isten: Én vagyok a Mindenható Isten! Szaporodjál és sokasodjál! Nép származik tőled, sőt népek sokasága, és királyok sarjadnak ágyékodból.
→
1Móz 17,1;
1Móz 28,3
verso 12
Neked adom azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet.
verso 13
Azután eltávozott tőle Isten, arról a helyről, ahol beszélt vele.
verso 14
Jákób pedig szent oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele; kőoszlopot, és italáldozatot mutatott be rajta, és olajat öntött rá.
→
1Móz 28,18
verso 15
Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.
Ráhel halála
verso 16
Azután elindultak Bételből. Már csak rövid út választotta el őket Efrátától, amikor Ráhel szülni kezdett. A szülés azonban nehéz volt.
verso 17
A nehéz szülés közben ezt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lett!
verso 18
Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Benjáminnak nevezte el.
verso 20
Sírja fölé Jákób emlékoszlopot állított. Ráhel sírjának az emlékoszlopa ez még ma is.
verso 21
Azután továbbment Izráel, és Migdal-Éderen túl vert sátrat.
verso 22
Amikor Izráel már azon a földön lakott, elment Rúben, és Bilhával, apja másodfeleségével hált, de Izráel tudomást szerzett erről.
Jákóbnak tizenkét fia volt.
→
1Móz 49,4
verso 24
Ráhel fia volt József és Benjámin.
verso 25
Bilhának, Ráhel szolgálóleányának a fia volt Dán és Naftáli.
verso 26
Zilpának, Lea szolgálóleányának a fia volt Gád és Ásér. Ezek voltak Jákób fiai, akik Paddan-Arámban születtek.
verso 27
Jákób végül eljutott apjához, Izsákhoz Mamréba, Kirjat-Arbába, azaz Hebrónba, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként lakott.
→
1Móz 13,18;
Józs 14,15
verso 28
Izsák életkora száznyolcvan esztendő volt.
verso 29
Akkor elhunyt Izsák, meghalt öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Ézsau és Jákób temették el.
→
1Móz 49,31;
1Móz 25,8
Libros
