Jób könyve
capítulo 7
Jób újabb panasza
verso 1
Csak küzdelem a halandó sorsa a földön, napjai úgy telnek, mint a napszámosé!
verso 2
Ahogyan a rabszolga eped az árnyék után, és a napszámos várja a munkabért,
verso 3
úgy jutottak nekem hiábavaló hónapok, nyomorúságos éjszakákkal fizettek ki engem.
verso 4
Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek fel? Hosszú az este, és tele vagyok nyugtalansággal hajnalig.
verso 5
Testemet férgek és porkéreg borítja, bőröm beforrad, majd kifakad újra.
verso 6
Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és reménytelenül múlnak el.
verso 7
Gondold meg, hogy csak szellő az életem, szemem nem lát többé jót.
verso 8
A szemek, amelyek eddig láttak, többé nem találnak; szemed engem keres, de én már nem vagyok.
verso 9
Eltűnik a felhő, tovaszáll: éppígy nem jön vissza, aki leszáll a holtak hazájába.
verso 11
Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel.
verso 12
Tenger vagyok-e vagy tengeri szörny, hogy őrséget állítasz ellenem?
→
Ez 32,2
verso 13
Mikor azt gondolom, hogy vigaszt nyújt az ágyam, panaszomat enyhíti fekhelyem,
verso 14
akkor álmokkal rettentesz, látomásokkal rémítesz meg engem.
verso 15
Inkább választom a fulladást, inkább a halált, mint e csontvázat.
verso 16
Elég volt az életemből, nem kell tovább! Hagyj békén, hiszen csak leheletnyi az időm!
→
1Kir 19,4
verso 17
Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele?
→
Zsolt 8,5
verso 18
Minden reggel megvizsgálod, minden pillanatban próbára teszed.
verso 19
Miért nem veszed le rólam a szemed? Nyálamat sem engeded lenyelni?
verso 20
Ha vétkeztem, mit követtem el ellened, emberek őrzője? Miért tettél a céltábláddá? Talán terhedre vagyok?
verso 21
Miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet? Hiszen már a porban fekszem, amikor keresel, már nem leszek.
Libros
