A zsidókhoz írt levél
capítulo 5
Krisztus örök üdvösség szerzője lett szenvedése és engedelmessége által
verso 1
Minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért.
verso 2
Együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve erőtlenséggel.
verso 3
Így nemcsak a népért, de önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni.
→
3Móz 9,7
verso 4
Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztséget, csak az, akit Isten hív el, mint Áront is.
→
2Móz 28,1
verso 5
Ugyanúgy Krisztus sem maga dicsőítette meg önmagát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: „Az én fiam vagy te, ma nemzettelek téged.”
→
Zsolt 2,7
verso 6
Ahogyan másutt is mondja: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.”
→
Zsolt 110,4
verso 7
Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért.
→
Mt 26,36;
Mk 14,32;
Lk 22,39;
Jn 12,27
verso 8
Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet,
verso 9
és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.
verso 10
Mert Isten őt Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte.
Óvás a visszaeséstől
verso 11
Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok.
verso 12
Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre.
→
1Kor 3,1;
1Pt 2,2
verso 13
Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú.
verso 14
A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek tapasztalatuk folytán gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz megkülönböztetésére.
Libros
