A Zsoltárok könyve
Salmo 39
Vívódó lélek panasza
verso 2
Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém.
→
Jak 3,2
verso 3
Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult.
verso 4
Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni kezdtem:
verso 5
Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!
→
Zsolt 90,12
verso 7
Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni.
verso 8
Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem!
verso 9
Ments meg az ellenem vétőktől, ne engedd, hogy a bolondok gyalázzanak!
verso 10
Néma maradok, nem nyitom ki számat, hiszen te munkálkodsz.
verso 11
Vedd le rólam csapásodat, elpusztulok sújtó kezed alatt!
verso 12
A bűn miatt büntetéssel fenyíted az embert, tönkreteszed szépségét, mint a moly. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember. (Szela.)
verso 13
Hallgasd meg imádságomat, Uram, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma, mert jövevény vagyok nálad, betelepült, mint minden ősöm.
→
3Móz 25,23
verso 14
Ne nézz rám haraggal, hadd viduljak föl, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.
Libros
