Krónikák második könyve
capítulo 25
verso 1
Huszonöt esztendős korában lett király Amacjá, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Jehóaddán volt, Jeruzsálemből származott.
verso 2
Azt tette, ami kedves az Úr előtt, de nem teljes szívből.
verso 3
Miután uralma megerősödött, megölette azokat a szolgáit, akik a királyt, az ő apját megölték.
verso 4
De a fiaikat nem ölette meg, hanem úgy cselekedett, amint a törvényben, Mózes könyvében van megírva, amelyben az Úr azt parancsolta: Ne haljanak meg az apák a fiakért, és a fiak se haljanak meg az apákért, hanem mindenki az ő saját bűnéért haljon meg.
verso 5
Azután összegyűjtötte Amacjá Júdát, és felállította őket családonként ezredesek és századosok vezetésével, minden júdait és benjáminit. Amikor számba vette őket húszévestől fölfelé, háromszázezer válogatott fegyverforgatót, kopjást és pajzsost talált köztük.
verso 6
Azonfelül Izráelből százezer erős vitézt fogadott föl száz talentum ezüstön.
verso 7
Akkor elment hozzá Isten embere, és ezt mondta: Ó, király! Ne menjen el veled Izráel serege, mert az Úr nem lesz Izráellel, Efraim fiaival!
verso 8
De te menj el, készülj a viadalra. Különben elbuktat téged Isten az ellenség előtt, mert Isten hatalmában van, hogy megsegítsen, vagy botlásodat okozza.
verso 9
Akkor azt kérdezte Amacjá Isten emberétől: De mit tegyünk a száz talentum ezüsttel, amelyet Izráel seregének adtam? Isten embere így felelt: Az Úr annál sokkal többet adhat neked!
verso 10
Különválasztotta tehát Amacjá azt a sereget, amely Efraimból jött hozzá, hogy menjenek haza. Ezek igen megharagudtak Júda népére, és felgerjedt haraggal tértek haza.
verso 11
Amacjá pedig nekibátorodott, elindította hadinépét, elment a Sós-völgybe, és megvert tízezer széíri embert.
verso 12
Tízezret pedig Júda fiai élve fogtak el, akiket egy magas kőszikla tetejére vittek, és letaszították őket, és mindnyájan halálra zúzódtak.
verso 13
Annak a seregnek az emberei pedig, akiket Amacjá visszaküldött, és nem mehettek vele harcba, Júda városaira ütöttek Samáriától fogva egészen Béthórónig: levágtak háromezer embert, és nagy zsákmányt vittek el.
verso 14
Miután Amacjá visszatért az edómiak leveréséből, elhozta a széíriek isteneit, és felállította azokat mint saját isteneit, leborult előttük, és tömjénezett nekik.
verso 15
Ezért megharagudott az Úr Amacjára, és prófétát küldött hozzá, aki ezt mondta neki: Miért fordultál annak a népnek az isteneihez, akik nem tudták megszabadítani népüket a te kezedből?
verso 16
Mikor így szólt neki, a király ezt válaszolta: Vajon tanácsosa vagy te a királynak? Hallgass, mert rosszul jársz! A próféta elhallgatott, miután ezt mondta még: Tudom, hogy Isten el akar veszíteni téged, mivel ezt művelted, és tanácsomat nem fogadtad meg.
verso 17
Amacjá pedig, Júda királya tanácsot tartott, és követeket küldött Izráel királyához, Jóáshoz, Jóáház fiához, aki Jéhú unokája volt, ezt üzenve: Nosza, szálljunk szembe egymással!
verso 18
Erre Jóás, Izráel királya ilyen választ adott Amacjának, Júda királyának: A libánoni tövisbokor ezt üzente a Libánonon lévő cédrusfának: Add feleségül a lányodat a fiamhoz. De arra futott egy vad, amely a Libánonon lakik, és eltaposta azt a tövisbokrot.
verso 19
Te azt gondolod, hogy mivel megverted az edómiakat, felfuvalkodva dicsekedhetsz? Maradj otthon; miért hívnád ki a veszedelmet? Hiszen elesel Júdával együtt!
verso 20
De Amacjá nem hallgatott rá, mert Isten elvégezte, hogy Jóás kezébe kerüljenek, amiért az edómiak isteneihez fordultak.
verso 21
Elindult azért Jóás, Izráel királya, és szembeszálltak egymással, ő meg Amacjá, Júda királya a júdai Bétsemesnél.
verso 22
És Júda vereséget szenvedett Izráeltől, és elmenekültek mindnyájan sátraikba.
verso 23
Amacját pedig, Júda királyát, Jóás fiát, Jóáház unokáját elfogta Jóás, Izráel királya Bétsemesben és Jeruzsálembe vitette. Majd lerombolta Jeruzsálem várfalát az Efraim-kaputól fogva egészen a Szöglet-kapuig négyszáz könyök hosszan.
verso 24
Elvitte az aranyat, ezüstöt és mindenféle edényeket, amelyeket Isten házában és Óbéd-Edómnál talált, meg a királyi palota kincseit, és túszokat is szedett, és visszatért Samáriába.
verso 25
Amacjá, Jóás fia, Júda királya még tizenöt évig élt, miután meghalt Jóás, Jóáház fia, Izráel királya.
verso 26
Amacjá többi dolga pedig elejétől a végéig nincsen-e megírva Júda és Izráel királyainak könyvében?
verso 27
Attól az időtől fogva pedig, hogy Amacjá elfordult az Úrtól, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben, ezért Lákisba menekült. De utána küldtek Lákisba, és ott megölték.
verso 28
Onnan lovakon hozták el és eltemették atyáihoz Júda városában.
Libros
