Ezékiel próféta könyve
capítulo 16
verso 1
Majd így szólt hozzám az Úr szava:
verso 2
Embernek fia! Add tudtára Jeruzsálemnek utálatos dolgait,
verso 3
és ezt mondd: Így szól az én Uram, az Úr Jeruzsálemhez: Származásod és születésed Kánaán földjéről való. Atyád emóri, anyád pedig hettita.
verso 4
Ilyen volt a születésed: azon a napon, amelyen megszülettél, nem vágták el köldökzsinórodat, és nem mostak meg vízzel, hogy tiszta legyél. Sóval sem dörzsöltek meg, és be sem pólyáztak.
verso 5
Szem meg nem szánt téged, hogy ezekből valamit is megtett volna veled, és könyörüljön rajtad. Hanem kivetettek a nyílt mezőre, mert utáltak, amely napon megszülettél.
verso 6
Ekkor elmentem melletted, láttam, hogy véredben vergődsz, és azt mondtam neked, amikor véredben voltál: Maradj életben! Majd újra azt mondtam neked, bár merő vér voltál: Maradj életben!
verso 7
Szépen megnövesztettelek, mint a mezei füvet, fölserdültél, fölnövekedtél, nagyon szép lettél, emlőd kitelt, szőrzeted kinőtt, de mezítelen és ruhátlan voltál.
verso 8
Ekkor elmentem melletted, és megláttalak. Íme, a szerelem korában voltál, és kiterjesztettem föléd szárnyamat, és elfedeztem mezítelenségedet. Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled – ezt mondja az én Uram, az Úr –, és az enyém lettél.
verso 9
Megmostalak vízzel, lemostam rólad véredet, és megkentelek olajjal.
verso 10
Hímzett ruhába öltöztettelek, bőrsarut adtam rád, majd gyolcsba burkoltalak, és selyemmel takartalak be.*
verso 11
Ékszerekkel ékesítettelek föl, karpereceket adtam kezeidre és láncot a nyakadra.
verso 12
Orrodba orrperecet adtam, a füleidbe függőket, és a fejedre ékes koronát.
verso 13
Fölékesítetted magadat arannyal és ezüsttel; fehér gyolcs-, selyem- és hímzett ruha lett az öltözeted. Finomlisztet, mézet és olajat ettél, nagyon megszépültél, és királyságra jutottál.
verso 14
Szépségednek híre ment a népek között, mert tökéletes volt az ékességeim által, amelyeket rád aggattam – ezt mondja az én Uram, az Úr.
verso 15
De te elbíztad magadat szépségedben. Hírhedt paráznává lettél, elárasztottál paráznaságoddal minden melletted elmenőt, és az övé lettél!*
verso 16
Fogtad a ruháidat, különböző színnel borított magaslatokat készítettél magadnak, és paráználkodtál rajtuk. Ilyen még nem volt, és nem is lesz!*
verso 17
Fogtad a tőlem kapott arany és ezüst ékszereidet, és férfiképmásokat csináltál magadnak belőlük, és azokkal paráználkodtál.
verso 18
Fogtad hímzett ruháidat, betakartad vele azokat, és eléjük vetetted az én olajomat és füstölőszeremet.
verso 19
Az én eledelemet, amelyet neked adtam – a finomlisztet, olajat és a mézet, amellyel etettelek –, eléjük raktad jó illatú áldozatul. Így történt – mondja az én Uram, az Úr. –
verso 20
Fogtad fiaidat és leányaidat, akiket nekem szültél, és őket is feláldoztad nekik eledelül. Hát nem volt már elég paráznaságodból,
verso 21
hogy még a fiaimat is megölted, és nekik adtad áldozatul?
verso 22
Utálatosságaidban és paráznaságaidban nem emlékeztél meg ifjúságod napjairól, amikor mezítelen és fedetlen voltál, véredben vergődve.
verso 23
Majd sok gonoszságod után – jaj, jaj neked, ezt mondja az én Uram, az Úr –
verso 24
halmot építettél magadnak, és magaslatot készítettél minden téren.
verso 25
Megépítetted magaslatodat minden keresztútnál, és utálatossá tetted szépségedet. Szétvetetted lábadat minden melletted elmenőnek, és sokasítottad paráznaságodat.
verso 26
Paráználkodtál Egyiptom fiaival, a szomszédaiddal, a nagytestűekkel, és sokasítottad paráznaságodat, hogy engem ingerelj.
verso 27
Íme, ezért kinyújtottam kezemet ellened, s kisebbé tettem a részedet. Odaadtalak gyűlölőid indulatának, a filiszteusok leányainak, akik pirulnak fajtalankodásod miatt.
verso 28
Asszíria fiaival is paráználkodtál, de nem teltél be velük. Paráználkodtál velük, és mégsem teltél be.
verso 29
Sokasítottad paráznaságodat a kalmárok földjén, Káldeában, de még ezzel sem teltél be.
verso 30
Milyen gyenge a szíved – ezt mondja az én Uram, az Úr –, hogy mindezeket megcselekedted, mint egy megzabolázhatatlan parázna.*
verso 31
Halmot emeltél magadnak minden keresztúton, és magaslatokat készítettél minden téren. De ebben nem olyan voltál, mint a parázna: nem törődtél a bérrel.
verso 32
Te házasságtörő asszony, aki férje helyett idegeneket fogad!
verso 33
Minden paráznának bért adnak, te viszont magad adtál ajándékot minden szeretődnek. Megfizetted őket, hogy hozzád jöjjenek mindenfelől paráznaságaidért.
verso 34
Paráznaságod fordítottja volt, mint más asszonyoké: nem teutánad jártak paráználkodni, hanem te adtál bért nekik, és nem neked adtak bért. Ez volt a különbség.
verso 35
Ezért halld meg az Úr beszédét, te parázna!
verso 36
Így szól az én Uram, az Úr: Mivel föltártad gyalázatodat, és fölfedted mezítelenségedet, amikor paráználkodtál szeretőiddel és minden utálatos bálványoddal, sőt fiaid vérét is nekik adtad,
verso 37
ezért íme, összegyűjtöm minden szeretődet, akiknek kedveskedtél: mindazokat, akiket szerettél, azokkal együtt, akiket gyűlöltél. Összegyűjtöm őket körülötted mindenfelől, és fölfedem előttük mezítelenségedet, hadd lássák egészen mezítelenségedet.
verso 38
És elítéllek téged a házasságtörő és vért ontó asszonyok ítéletével, és átadlak a féltékenység haragjának és a vérbosszúnak.
verso 39
A kezükbe adlak, szétdúlják halmaidat, és lerontják magaslataidat. Lehúzzák rólad ruháidat, elveszik ékszereidet, és ott hagynak mezítelenül és ruhátlanul.
verso 40
Gyűlést hívnak össze ellened, megköveznek, és összevagdalnak kardjaikkal.
verso 41
Házaidat tűzzel égetik meg, és ítéletet tartanak rajtad a többi asszony szeme láttára. Véget vetek paráznaságodnak, és többé nem adsz érte bért.
verso 42
Akkor lecsillapul haragom, megszűnik irántad féltékenységem. Megnyugszom, és többé nem haragszom.
verso 43
Mivel nem emlékeztél meg ifjúságod napjairól, és ingereltél engem mindezekkel, azért íme, én is fejedhez verem utadat – ezt mondja az én Uram, az Úr –, és többé nem cselekedhetsz fajtalanságot, sem mindezt az utálatosságot.
verso 44
Íme, aki példabeszéddel él, rólad veszi a példát, és így szól: Amilyen az anya, olyan a lánya is.
verso 45
Anyád leánya vagy te, aki megutálta férjét és fiait. Olyan vagy, mint nővéreid, akik megutálták férjüket és fiaikat. Anyátok hettita volt, apátok pedig emóri.
verso 46
A nénéd, Samária, aki leányaival együtt bal kezed felől lakik. Húgod pedig Sodoma és leányai, akik jobb kezed felől laknak.
verso 47
Egy kevés ideig nem az ő útjaikon jártál, és nem az ő utálatosságaik szerint cselekedtél. Azután gonoszabb lettél náluk minden utadban.
verso 48
Élek én – ezt mondja az Úr Isten –, hogy még húgod, Sodoma és leányai sem cselekedtek így, ahogyan te és leányaid cselekedtetek.
verso 49
Íme, ez volt húgodnak, Sodomának a bűne: bár fenségben és kenyérbőségben, gondtalan békességben élt ő és leányai, de a szűkölködő és szegény kezét nem fogta meg.
verso 50
Fölfuvalkodtak, utálatosságot cselekedtek előttem, én pedig elveszítettem őket, amikor ezt megláttam.
verso 51
Samária feleannyit sem vétkezett, mint te, mert több a te utálatosságod, mint az övé. Nőtestvéreid igazabbaknak bizonyultak nálad utálatosságaid miatt, amelyeket cselekedtél.
verso 52
Viseld hát te is gyalázatodat, amelyre pedig nénéidet ítélted, mert te náluk is utálatosabb bűnöket követtél el, még ők is igazabbak nálad. Szégyenülj meg hát te is, és viseld gyalázatodat, mivel nőtestvéreid nálad igazabbnak bizonyultak.
verso 53
De majd megfordítom sorsukat, Sodomának és leányainak sorsát, Samáriának és leányainak sorsát, és velük együtt a te sorsodat is megfordítom.
verso 54
Viseld azért gyalázatodat, és szégyenülj meg mindazok miatt, amiket cselekedtél, hogy ezáltal vigasztalást szerezz nekik.
verso 55
Nőtestvéreid, Sodoma és lányai visszakerülnek előbbi helyzetükbe, Samária és leányai is visszakerülnek előbbi helyzetükbe, és te és leányaid is visszakerültök előbbi helyzetetekbe.
verso 56
Nem volt-e húgod, Sodoma szóbeszéd tárgya a szádon kevélységed idején,
verso 57
mielőtt kitudódott gonoszságod? Ugyanígy gyalázatára vagy most Arám leányainak és minden körülötted lakónak, a filiszteusok leányainak, mindenkinek, aki utál téged körös-körül.
verso 58
Fajtalanságod és utálatosságaid következményét magadnak kell viselned – ezt mondja az Úr.
verso 59
Mert azt mondja az én Uram, az Úr: Ha úgy is cselekedtem veled, ahogyan te cselekedtél, amikor megvetetted az esküt, megszegted a szövetséget,
verso 60
mégis megemlékezem szövetségemről, amelyet ifjúságod napjaiban kötöttem veled, és örök szövetséget kötök veled.
verso 61
Akkor te is visszaemlékezel útjaidra, és elszégyelled magad. Magadhoz veszed nővéreidet és húgaidat, én pedig neked adom őket mint leányaidat, de nem a veled kötött szövetségem alapján.*
verso 62
És megerősítem veled szövetségemet, és megtudod, hogy én vagyok az Úr.
verso 63
Emlékezzél erre, pirulj, és szégyenedben többé ne nyisd ki a szádat, ha megkegyelmezek neked mindenért, amit cselekedtél – ezt mondja az én Uram, az Úr.
Libros
