Jeremiás próféta könyve
capítulo 51
verso 1
Így szól az Úr:
Íme, pusztító szelet támasztok Babilon ellen
és Káldea lakói ellen.
verso 2
Idegeneket küldök Babilon ellen,
szétszórják őt, és kiüresítik földjét,
mert ellene támadnak mindenfelől
a veszedelem napján.
verso 3
Az íjász vonja föl íját,
és öltse magára páncélját!
Ne kedvezzetek ifjainak,
öljétek le egész seregét!
verso 4
Essenek el a leszúrtak a káldeusok földjén
és az átdöföttek az utcákon!
verso 5
Mert nem hagyta el Izráelt és Júdát
Istene, a Seregek Ura,
noha földjük tele van vétekkel
Izráel Szentje ellen.
verso 6
Fussatok ki Babilonból,
és mentse mindenki a lelkét,
ne vesszetek el az ő bűne miatt,
mert az Úr bosszúállásának ideje ez,
megfizet neki érdeme szerint.
verso 7
Aranypohár volt Babilon az Úr kezében,
amely megrészegítette az egész földet.
Nemzetek ittak borából,
amely megrészegítette a nemzeteket.
verso 8
Hamar elesett Babilon, és összeomlott,
jajgassatok miatta!
Hozzatok balzsamot sebére,
hátha meggyógyul!
verso 9
Gyógyítgattuk Babilont,
de nem gyógyult meg.
Hagyjátok el őt, és menjünk el
mindnyájan a saját földünkre!
Mert az égig hatott ítélete,
a felhőkig emelkedett.
verso 10
Napfényre hozta az Úr a mi igazságunkat,
gyertek, és beszéljük el a Sionon
az Úrnak, a mi Istenünknek dolgait!
verso 11
Élesítsétek a nyilakat,
készítsétek a pajzsokat!
Fölindította az Úr a méd királyok lelkét,
mert szándéka Babilon ellen fordult,
hogy elveszítse.
Bizony, az Úr bosszúállása ez,
templomáért való bosszúállása!
verso 12
Tűzzétek ki a zászlót
Babilon kőfalaival szemben,
erősítsétek meg az őrséget!
Rendeljetek őröket,
állítsatok lesbe csapatokat,
mert az Úr elgondolta
és meg is cselekszi mindazt,
amit Babilon lakói ellen szólt.
verso 13
Te, aki nagy vizek mellett laksz,
és tömérdek kincsed van,
eljött a véged, rablásod betelt!*
verso 14
Megesküdött a Seregek Ura a lelkére,
és ezt mondta:
Bizony, úgy betöltelek téged emberekkel,
mint sáskákkal,
és diadaléneket énekelnek fölötted!
verso 15
Ő alkotta a földet erejével,
bölcsességével szilárdította meg a világot,
és értelmével terjesztette ki az egeket.
verso 16
Nagy hangjára
vizek zúgása támad az égben,
és felhőket hoz föl a föld határairól,
villámokat készít az esőhöz,
és előhozza a szelet tárházából.
verso 17
Tudás híján minden ember bolond.
Minden ötvös megszégyenül bálványa miatt,
mert hazugság az öntvénye:
nincs benne lélek.
verso 18
Hiábavalóságok ezek, nevetséges művek,
amelyek elvesznek büntetésük idején.
verso 19
De nem ilyen Jákób öröksége!
Mert ő a mindenség formálója
és Izráel törzse örökségének pálcája:
Seregek Ura a neve!
verso 20
Pörölyöm voltál, harci fegyverem,
és nemzeteket zúztam veled össze,
országokat pusztítottam el veled.
verso 21
Általad zúztam össze lovakat és lovasaikat,
és általad zúztam össze a harci szekeret
és a benne ülőt.
verso 22
Általad zúztam össze férfit és asszonyt,
általad zúztam össze vént és gyermeket,
általad zúztam össze ifjat és szüzet.
verso 23
Általad zúztam össze a pásztort és nyáját,
általad zúztam össze a szántóvetőt és igavonó jószágát,
és általad zúztam össze a helytartókat és a főembereket.
verso 24
Megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakosának mindazért a gonoszságért, amelyet a Sionon cselekedtek szemetek láttára – ezt mondja az Úr.
verso 25
Íme, ellened fordulok, te romlásnak hegye
– ezt mondja az Úr –,
aki az egész földet leromboltad!
Kinyújtom kezemet ellened,
lehengerítlek a kőszikláról,
és leégett heggyé teszlek.
verso 26
Nem vesznek belőled követ
szegletkőnek és alapkőnek,
mert örökre pusztaság leszel
– ezt mondja az Úr.
verso 27
Tűzzétek ki a zászlót az országban,
fújjátok meg a kürtöt a népek között!
Készítsétek föl ellene a nemzeteket,
hívjátok össze ellene Ararát, Minni
és Askenáz országait!
Válasszatok ellene hadvezért,
vonultassátok föl a lovakat,
mint rettenetes sáskahadat!
verso 28
Készítsétek föl ellene a népeket,
a médek királyait, helytartóit
és minden főemberét
és birodalmuk egész földjét!
verso 29
Megrendül a föld és rázkódik,
mert beteljesednek az Úr gondolatai
Babilon ellen,
amikor Babilon földjét pusztasággá,
lakatlanná teszi.
verso 30
Babilon hősei fölhagytak a küzdelemmel,
erődeikben ülnek.
Vége szakadt vitézségüknek,
asszonyokká lettek.
Fölgyújtották Babilon lakhelyeit,
letörték zárait.
verso 31
Futár futár után fut,
és hírmondó hírmondó után,
hogy jelentse a babiloni királynak:
megszállták városát mindenfelől.
verso 32
A réveket elfoglalták,
tűz égette föl a mocsarakat,
és a harcosok megrettentek.
verso 33
Mert azt mondja a Seregek Ura,
Izráel Istene:
Olyan lett Babilon leánya, mint a szérű,
itt van taposásának ideje.
Kis híja még, és eljön aratásának ideje.
verso 34
Elnyelt, megemésztett engem
Nebukadneccar, a babiloni király,
üres edénnyé tett.
Elnyelt engem, mint egy sárkány,
megtöltötte hasát csemegéimmel,
és kivetett engem.
verso 35
A rajtam és társaimon esett erőszak
szálljon Babilonra!
– mondja ezt Sion lakója.
Vérem Káldea lakosaira!
– mondja ezt Jeruzsálem.
verso 36
Ezért azt mondja az Úr:
Íme, én bírálom el ügyedet,
és én állok bosszút érted!
Kiszárítom tengerét,
kiapasztom forrását.
verso 37
Kőrakássá lesz Babilon,
sakálok lakhelyévé; kietlenné,
iszonyatossá lesz és lakatlanná.
verso 38
Együtt ordítanak, mint az ifjú oroszlánok,
morognak, mint az oroszlánkölykök.
verso 39
Hevük idején lakomát készítek nekik,
és megrészegítem őket, hogy vigadjanak,
és aludjanak örök álmot,
és föl ne serkenjenek
– ezt mondja az Úr.
verso 40
Vágóhídra viszem őket,
mint a bárányokat,
mint a kosokat a bakokkal együtt.
verso 41
Hogy bevették Sésakot!
Elfoglalták az egész föld büszkeségét.
Milyen pusztasággá lett
Babilon a népek között!
verso 42
Följött Babilonra a tenger,
hullámainak özönével elborította őt.
verso 43
Városai pusztává lettek,
sivataggá és kopár földdé,
amelyen senki sem lakik,
senki emberfia nem megy keresztül rajta.
verso 44
Megbüntetem Bélt Babilonban,
és kihúzom szájából, amit lenyelt,
és többé nem tódulnak hozzá a népek,
és Babilon kőfala is ledől.
verso 45
Jöjj ki onnan, én népem!
Mentse lelkét mindenki
az Úr haragjának tüze elől!
verso 46
Ne olvadjon meg a szívetek, és ne féljetek a hírektől, amelyeket hallani a földön, amikor egyik esztendőben ilyen hír járja, a másik esztendőben pedig amolyan hír, hogy erőszakosság van a földön, és uralkodó tör uralkodóra!
verso 47
Mert íme, eljönnek majd a napok, és megbüntetem Babilont faragott képeiért, és egész földje megszégyenül, és elhull benne minden halálra sebzett.
verso 48
És ujjong majd Babilon fölött az ég és a föld és minden, ami bennük van, mert pusztítók támadnak rá észak felől – ezt mondja az Úr.
verso 49
Babilon is elesik, mivel sok izráelit halálra sebzett, amint Babilon miatt is elhullottak az egész földön a halálra sebzettek.
verso 50
Menjetek el, akik megmenekültetek a fegyvertől, meg ne álljatok! Emlékezzetek meg a távolból is az Úrról, és jusson eszetekbe Jeruzsálem!
verso 51
Szégyenkeztünk, mert hallottuk a gyalázkodást, arcunkat szégyenpír borította, mert idegenek törtek az Úr házának szentélyébe.
verso 52
Ezért íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az Úr –, és megbüntetem Babilont faragott képeiért, és egész földjén sebesültek nyögnek.
verso 53
Ha az égbe hág is föl Babilon, és ha megerősíti is erős magaslatát, akkor is rátörnek a pusztítók, akiket én küldök – ezt mondja az Úr.
verso 54
Jajkiáltás hallatszik Babilonból, és a káldeusok földjéről nagy romlás.
verso 55
Mert elpusztítja az Úr Babilont, és elnémítja benne a nagy zajt, ha zúgnak is hullámai, mint a nagy vizek, és hallatszik is harsogásuk.
verso 56
Mert pusztító tör Babilonra, elfogják harcosait, eltörik íjukat, mert a megfizetés Istene, az Úr biztos, hogy megfizet.
verso 57
Megrészegítem fejedelmeit, bölcseit, helytartóit, főembereit és harcosait. Örök álomra szenderülnek, és nem ébrednek föl! – ezt mondja a Király, akinek Seregek Ura a neve.
verso 58
Azt mondja a Seregek Ura:
Babilon széles kőfalát földig rombolják,
és büszke kapuit tűz égeti meg.
A népek hiába munkálkodnak,
és a tűzé lesz, amiért nemzetek fáradoztak.
verso 59
Ez az a beszéd, amelyet Jeremiás próféta Szerájának, Nérijjá fiának, Mahszéjá unokájának mondott, amikor Babilonba ment Cidkijjával, Júda királyával királyságának negyedik esztendejében. Szerájá pedig szállásmester volt.
verso 60
Jeremiás leírta egy irattekercsre mindazt a veszedelmet, amely Babilont fogja érni, mindazokat a beszédeket, amelyek föl lettek jegyezve Babilonról.
verso 61
Azt mondta Jeremiás Szerájának: Amikor Babilonba érsz, láss neki, és olvasd föl mindezeket a szavakat!
verso 62
Ezt mondd: Uram, te szóltál e hely ellen, hogy elveszítsed, és ne legyen lakója, sem ember, sem állat, hanem örökre pusztaság legyen.
verso 63
Amikor befejezed e tekercs fölolvasását, köss rá egy követ, és hajítsd be az Eufrátesz közepébe.
verso 64
Ezt mondd: Így merül el Babilon, és bármit tegyen is, nem kel föl többé a veszedelem miatt, amelyet én hozok rá.
Eddig tartanak Jeremiás beszédei.
Libros
