⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A krónikák második könyve
32. fejezet
1. vers
Miután Ezékiás hűségesen véghez vitte ezeket, eljött Szanhérib, Asszíria királya, és megtámadta Júdát. Ostrom alá vette a megerősített városokat, hogy áttörve a falaikat elfoglalja őket.
2. vers
Amikor Ezékiás látta, hogy Szanhérib eljött, hogy harcoljon Jeruzsálem ellen,
3. vers
tanácskozott a fejedelmeivel és a harcosaival, és úgy határozott, hogy betömi a városon kívül levő vízforrásokat. Ők pedig támogatták őt.
4. vers
Sok ember gyűlt össze, betömték az összes forrást meg a patakot, amely keresztülfolyt a területen, és ezt mondták: „Miért találjanak sok vizet Asszíria királyai, ha idejönnek?”
5. vers
Azonkívül elszántan újjáépítette az egész lerombolt falat, tornyokat emelt rá, kívül pedig emelt egy másik falat. Helyreállította Dávid városának a Dombját, és rengeteg fegyvert meg pajzsot készített.
6. vers
Hadvezéreket jelölt ki a nép fölé, összehívta őket a városkapu közterére, és így bátorította őket:
7. vers
„Legyetek bátrak és erősek! Ne féljetek, és ne rettegjetek Asszíria királyától, se a vele levő sokaságtól, mert többen vannak mivelünk, mint ővele.
8. vers
Ővele emberi erő van, de mivelünk Jehova Istenünk, hogy segítsen nekünk, és megvívja csatáinkat.” A nép pedig bátorságot merített Ezékiásnak, Júda királyának a szavaiból.
9. vers
Ezután Szanhérib, Asszíria királya, amikor egész haderejével és királyi pompájával Lákisnál volt, elküldte a szolgáit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához, és az összes júdabelihez, aki Jeruzsálemben volt, ezekkel a szavakkal:
10. vers
„Ezt kérdezi Szanhérib, Asszíria királya: »Miben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok ostrom idején?
11. vers
Vajon nem vezet félre titeket Ezékiás, hogy éhen és szomjan haljatok, amikor ezt mondja: ’Jehova Istenünk kiszabadít minket Asszíria királyának markából!’
12. vers
Hát nem maga Ezékiás távolította el Istenetek magaslatait meg oltárait? És aztán nem ezt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: ’Egyetlen oltár előtt hajoljatok meg, és azon áldozzatok, hogy felszálljon az áldozatok füstje!’
13. vers
Hát nem tudjátok, mit tettem én és mit tettek ősapáim az országok összes népével? Ki tudták-e szabadítani a nemzetek istenei országukat a kezemből?
14. vers
Az ősapáim által elpusztított nemzetek istenei közül melyik tudta kiszabadítani népét a kezemből? Hát a ti Istenetek képes volna erre?
15. vers
Most azért ne hagyjátok, hogy Ezékiás rászedjen vagy félrevezessen titeket! Ne higgyetek neki, mert egyetlen nemzet vagy királyság istene sem volt képes kiszabadítani a népét kezemből és ősapáim kezéből. Mennyivel kevésbé fog kiszabadítani titeket a kezemből a ti Istenetek!«”
16. vers
Szolgái tovább gúnyolták Jehovát, az igaz Istent és az ő szolgáját, Ezékiást.
17. vers
Szanhérib még leveleket is írt, hogy sértegesse Jehovát, Izrael Istenét, és gúnyolja őt. Ez állt bennük: „Az országok nemzeteinek isteneihez hasonlóan, akik nem tudták kiszabadítani népüket a kezemből, Ezékiás Istene sem fogja kiszabadítani népét a kezemből.”
18. vers
Hangosan kiabáltak a zsidók nyelvén Jeruzsálem népének, amely a fal tetején volt, hogy megfélemlítsék és megrémítsék őket, és így elfoglalhassák a várost.
19. vers
Ugyanúgy gúnyolták Jeruzsálem Istenét, mint a föld népeinek isteneit, amelyek emberi kezek művei.
20. vers
De Ezékiás király és Ézsaiás próféta, Ámóc fia, kitartóan imádkoztak emiatt, segítségért kiáltva Istenhez, aki az égben van.
21. vers
Jehova pedig kiküldött egy angyalt, és megsemmisített minden erős harcost, vezetőt meg vezért Asszíria királyának a táborában, így az megszégyenülve tért vissza földjére. Később bement istenének a házába, és a saját fiai közül néhányan megölték karddal.
22. vers
Jehova tehát megmentette Ezékiást és Jeruzsálem lakosait Szanhéribnak, Asszíria királyának és mindenki másnak a kezéből, és nyugalmat adott nekik minden oldalról.
23. vers
Sokan hoztak ajándékokat Jehovának Jeruzsálembe, meg értékes dolgokat Ezékiásnak, Júda királyának, és ezután az összes nemzet nagy tiszteletben tartotta őt.
24. vers
Azokban a napokban Ezékiás olyan súlyosan megbetegedett, hogy már a halálán volt. Imádkozott Jehovához, ő pedig válaszolt neki, és adott neki egy jelet.
25. vers
Ezékiás azonban nem volt hálás azért a jóért, ami történt vele, mert a szíve felfuvalkodott. Isten ezért megharagudott rá és Júdára meg Jeruzsálemre.
26. vers
Bár Ezékiás szíve felfuvalkodott, megalázta magát Jeruzsálem lakóival együtt, és Jehova haragja nem sújtott le rájuk Ezékiás napjaiban.
27. vers
Ezékiás igen gazdag lett, és rendkívüli dicsőséget szerzett. Raktárakat készített magának az ezüst, az arany, az értékes kövek, a balzsamolaj, a pajzsok és minden kívánatos dolog számára.
28. vers
A gabonatermésnek, az újbornak és az olajnak is készített raktárakat, továbbá istállókat mindenféle állatnak és aklokat a nyájaknak.
29. vers
Városokat is épített magának, és rengeteg állata, nyája és csordája lett, mert igen nagy vagyont adott neki Isten.
30. vers
Ezékiás volt az, aki betömte a Gihon vizének felső forrását, és levezette azt nyugatra, egyenesen Dávid városába. Ezékiás minden munkájában sikeres volt.
31. vers
Ám amikor Babilon fejedelmei elküldték hozzá a követeiket, hogy az országban történt jel felől kérdezősködjenek, az igaz Isten magára hagyta őt, hogy próbára tegye, és megtudja, mi van a szívében.
32. vers
Ami Ezékiás egyéb dolgait illeti, és odaadó szeretetből fakadó tetteit, le vannak írva Ézsaiás prófétának, Ámóc fiának a látomásában, Júda és Izrael királyainak a könyvében.
33. vers
Végül Ezékiás meghalt, és eltemették őt a Dávid fiainak sírhelyeihez vivő emelkedőn. Egész Júda és Jeruzsálem lakossága kifejezte iránta a tiszteletét, amikor meghalt. A fia, Manassé lett a király utána.
Könyvek
