Prédikátor

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 2 → ⇥

1. vers

Azt mondtam magamban: „Gyerünk, élvezzük az életet, és lássuk, mi jó származik belőle!” De ez is hiábavalóság.

2. vers

Azt mondtam a nevetésre: „Esztelenség!”,
és az élvezetekre: „Mi hasznuk?”

3. vers

Elhatároztam, hogy kipróbálom, milyen, ha az ember sok bort iszik, persze úgy, hogy közben bölcs maradok. Még bolondságra is adtam a fejem, hogy lássam, mit a legjobb tennie az ég alatt az embernek életének néhány napján.

4. vers

Nagy munkákba fogtam: Házakat építettem és szőlőket ültettem magamnak.

5. vers

Kerteket és ligeteket alakítottam ki magamnak, és mindenféle gyümölcsfát ültettem beléjük.

6. vers

Készítettem magamnak tavakat, hogy öntözzem velük a ligetet, melyben virágzó fák nőnek.

7. vers

Lettek szolgáim és szolgálólányaim. Olyan szolgáim is vannak, akik nálam születtek. Ezenkívül sok állatom is lett, marháim és juhaim, több, mint bármelyik elődömnek Jeruzsálemben.

8. vers

Gyűjtöttem ezüstöt és aranyat is magamnak, királyok és tartományok kincseit. Lettek férfi és női énekeseim, valamint megnyertem magamnak azt is, ami nagy örömet ad az embereknek: egy asszonyt, sőt, sok asszonyt.

9. vers

Naggyá lettem, és felülmúltam mindenkit, aki előttem volt Jeruzsálemben. Eközben bölcs maradtam.

10. vers

Semmit sem tagadtam meg magamtól, amire vágytam. Nem tagadtam meg magamtól semmilyen élvezetet sem, ugyanis a szívemet öröm töltötte el azért, mert keményen dolgoztam, és ez volt a jutalma a kemény munkámnak.

11. vers

De amikor azon gondolkodtam, hogy mi mindent vittem véghez, és hogy milyen keményen dolgoztam azon, hogy megvalósítsam mindezt, azt láttam, hogy minden hiábavalóság és szélkergetés. Semminek sincs igazán haszna a nap alatt.

12. vers

Majd a bölcsességre, az őrültségre és a bolondságra fordítottam a figyelmemet. (Mert mit tehet az az ember, aki a király után jön? Csak azt, amit már korábban is tettek.)

13. vers

És azt láttam, hogy nagyobb haszna van a bölcsességnek, mint a bolondságnak, mint ahogy nagyobb haszna van a világosságnak, mint a sötétségnek.

14. vers

A bölcsnek nyitva van a szeme, az ostoba azonban sötétségben jár. Arra is rájöttem, hogy mindkettőjüknek ugyanaz lesz a végük.

15. vers

Aztán ezt mondtam magamban: „Velem is ugyanaz fog történni, mint az ostobával.” Mi hasznom van hát abból, hogy ennyire bölcs lettem? Ezért ezt mondtam magamban: „Ez is hiábavalóság.”

16. vers

Mert a bölcsre sem emlékeznek sokáig, ahogy az ostobára sem. Az eljövendő napokban mindenkit elfelejtenek. És hogy fog meghalni a bölcs? Úgy, ahogy az ostoba.

17. vers

Ezért meggyűlöltem az életet, mert nyomasztónak tűnik minden, amit a nap alatt véghez visznek, hisz minden csak hiábavalóság és szélkergetés.

18. vers

Meggyűlöltem mindent, amiért keményen dolgoztam a nap alatt, mivel hátra kell hagynom annak, aki utánam jön.

19. vers

És ki tudja, hogy bölcs lesz-e, vagy bolond? Mégis az övé lesz minden, amiért sokat fáradoztam, és amit bölcsen megszereztem a nap alatt. Ez is hiábavalóság.

20. vers

Így hát szívből sajnálom azt a sok kemény munkát, amit véghez vittem a nap alatt.

21. vers

Mert lehet, hogy az ember keményen dolgozik, felhasználva a bölcsességét, a tudását és a képességeit, de aztán mindent oda kell adnia egy másik embernek, aki nem dolgozott meg érte. Ez is hiábavalóság és szörnyűség.

22. vers

Igazából mi haszna van a nap alatt az embernek a kemény munkájából és a lelkesedéséből, mely kemény munkára készteti?

23. vers

Hisz élete minden napján csak fájdalom és csalódás származik abból, amit tesz, és szíve még éjjel sem nyugszik. Ez is hiábavalóság.

24. vers

Nincs annál jobb, mint ha az ember eszik, iszik és örömet talál a kemény munkájában. Rájöttem, hogy ez is az igaz Istentől van,

25. vers

hisz ki eszik és iszik jobbat, mint én?

26. vers

Mert Isten annak, akiben kedvét leli, bölcsességet, ismeretet és örömet ad, a bűnöst azonban azzal bízza meg, hogy gyűjtsön, de csak azért, hogy annak adja, akiben az igaz Isten kedvét leli. Ez is hiábavalóság és szélkergetés.

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12