Mózes első könyve
30. fejezet
1. vers
Amikor Ráhel látta, hogy ő nem szülhet Jákóbnak, féltékeny lett Ráhel a nővérére, és ezt mondta Jákóbnak: Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok!
2. vers
Jákób megharagudott Ráhelre, és így szólt: Talán Isten vagyok én, aki megtagadja tőled az anyaméh gyümölcsét?
→
Zsolt 127,3
3. vers
Ő pedig ezt felelte: Itt van Bilha, a szolgálóleányom, menj be hozzá, és ha majd a térdemen szül, az ő révén nekem is lesz fiam.
→
1Móz 16,2
4. vers
Így adta hozzá feleségül Bilhát, a szolgálóleányát, Jákób pedig bement ahhoz.
5. vers
Bilha teherbe esett, és fiút szült Jákóbnak.
6. vers
Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt ügyemben Isten, meghallgatta szavamat, és adott nekem fiút. Ezért nevezte el őt Dánnak.
→
1Móz 49,16
7. vers
Megint teherbe esett Bilha, Ráhel szolgálója, és másik fiút szült Jákóbnak.
8. vers
Ráhel ezt mondta: Isten volt velem a küzdelemben, amikor a nővéremmel küzdöttem, és győztem is. Ezért nevezte el őt Naftálinak.
9. vers
Amikor látta Lea, hogy egy ideje nem szül, fogta a szolgálóleányát, Zilpát, és feleségül adta Jákóbhoz.
10. vers
És Zilpa, Lea szolgálóleánya fiút szült Jákóbnak.
11. vers
Akkor ezt mondta Lea: Szerencsém van! Ezért nevezte el őt Gádnak.
12. vers
Zilpa, Lea szolgálója másik fiút is szült Jákóbnak.
13. vers
Akkor ezt mondta Lea: Boldog vagyok! Bizony, boldognak mondanak engem a leányok. Ezért nevezte el őt Ásérnak.
→
Énekek 6,9
14. vers
Egyszer Rúben búzaaratáskor kint járt a mezőn, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráhel azt mondta Leának: Adj nekem a fiad mandragórájából!
→
Énekek 7,14
15. vers
De ő azt felelte neki: Nem elég neked, hogy elvetted a férjemet, még a fiam mandragóráját is el akarod venni? Ráhel azt mondta: Veled hálhat az éjszaka a fiad mandragórájáért!
16. vers
Amikor este megjött Jákób a mezőről, Lea eléje ment, és ezt mondta: Hozzám gyere be, mert bérbe vettelek a fiam mandragóráján! És Jákób vele hált azon az éjszakán.
17. vers
Isten pedig meghallgatta Leát, aki teherbe esett, és egy ötödik fiút szült Jákóbnak.
18. vers
Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten annak a bérét, hogy szolgálóleányomat a férjemhez adtam. Ezért nevezte el őt Issakárnak.
19. vers
Megint teherbe esett Lea, és hatodjára is fiút szült Jákóbnak.
20. vers
És ezt mondta Lea: Megajándékozott engem az Isten egy szép ajándékkal: Most már énvelem fog lakni a férjem, mert hat fiút szültem neki! Ezért nevezte el őt Zebulonnak.
21. vers
Azután leányt szült, és Dinának nevezte el.
22. vers
De megemlékezett Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta a méhét.
23. vers
Ő teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat!
→
Lk 1,25
24. vers
És elnevezte Józsefnek, mert ezt mondta: Adjon nekem az Úr még másik fiút is!
→
1Móz 35,16
Jákób meggazdagodik
25. vers
Történt, hogy miután Ráhel megszülte Józsefet, Jákób azt mondta Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek haza a szülőföldemre!
26. vers
Add ki a feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked! Hadd menjek el, hiszen te tudod, hogy mennyit dolgoztam nálad!
→
1Móz 29,20;
Hós 12,13
27. vers
Lábán azt felelte neki: Bárcsak elnyerném jóindulatodat! Megtudtam a jelekből, hogy teérted áldott meg engem az Úr.
28. vers
És hozzátette: Szabd meg a béredet, amit szeretnél tőlem, és én megadom neked!
29. vers
Jákób azt felelte neki: Te tudod, hogyan szolgáltalak, és mivé lett nálam a jószágod.
30. vers
Az a kevés, amid érkezésem előtt volt, sokra szaporodott, mert megáldott téged az Úr a lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is?
31. vers
Ekkor Lábán azt kérdezte: Mit adjak hát neked? Jákób így felelt: Nem kell adnod nekem semmit, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legeltetem és őrzöm a nyájadat.
32. vers
De ma végigjárom egész nyájadat. Különíts el abból minden pettyest és tarkát, meg minden feketét a juhok közül, és a kecskék közül is a tarkát és a pettyest: ez legyen a bérem.
33. vers
Az mutatja meg, hogy igaz ember vagyok-e, hogy majd amikor eljössz megnézni a béremet, lopott jószág lesz nálam mindaz, ami nem pettyes vagy tarka a kecskék között, és nem fekete a juhok között.
34. vers
Lábán ezt mondta: Jó, legyen úgy, ahogy mondod!
35. vers
És elkülönítette még azon a napon a csíkos lábú és tarka bakokat, minden pettyes és tarka kecskét, mindazt, amelyiken valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és a fiaira bízta.
36. vers
Majd háromnapi járóföldet hagyott maga és Jákób között. Jákób pedig tovább legeltette Lábán többi juhait.
37. vers
Jákób ekkor gyenge nyárfa-, mandulafa- és platánfavesszőket vágott, majd fehér csíkokat faragott beléjük úgy, hogy lecsupaszította a vesszőket a fehér részig,
38. vers
és odarakta a kecskenyáj elé a csíkos vesszőket a vályúkba és itatókba, ahová inni járt a nyáj. Mert akkor szoktak párzani, amikor inni jártak.
39. vers
Ott párzott a nyáj a vesszők előtt, és ezért csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellett a nyáj.
40. vers
Azután különválasztotta Jákób a juhokat, és szembefordította a nyájat Lábán csíkos lábú és fekete nyájával. Így szerzett magának külön nyájakat, amelyeket nem eresztett Lábán juhai közé.
41. vers
Valahányszor a nyáj fejlettebb állatai pároztak, odarakta Jákób a vesszőket a vályúkba a nyáj elé, hogy a vesszőket látva pározzanak.
42. vers
De amikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, úgyhogy Lábánnak jutottak a satnyák, Jákóbnak pedig a fejlettebbek.
43. vers
Így ez az ember egyre jobban gyarapodott: lett neki sok nyája, szolgálóleánya, szolgája, tevéje és szamara.
Könyvek
