Mózes első könyve
8. fejezet
Az özönvíz vége
1. vers
Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról a vadállatokról és jószágokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett.
2. vers
Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; nem esett több eső az égből.
→
1Móz 7,11
3. vers
Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz.
→
1Móz 7,24
4. vers
A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegységben.
5. vers
A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai.
6. vers
Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált,
7. vers
és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült és visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről.
8. vers
Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről.
9. vers
De a galamb nem tudott leszállni, ezért visszatért hozzá a bárkába. Víz borította ugyanis az egész földet. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába.
10. vers
Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából.
11. vers
Estére megjött hozzá a galamb, és íme, már egy leszakított olajág volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy leapadt a víz a földről.
12. vers
Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá.
13. vers
A hatszázegyedik esztendőben az első hónap első napjára fölszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka fedelét, és látta, hogy már fölszáradt a föld.
14. vers
A második hónap huszonhetedik napjára felszikkadt a föld.
Nóé hálaáldozata
16. vers
Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt!
17. vers
Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, szárazföldi állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön!
→
1Móz 1,22
18. vers
Kijött tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt.
→
2Pt 2,5
19. vers
Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából.
20. vers
Azután oltárt épített Nóé az Úrnak, majd vett minden tiszta szárazföldi állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatot mutatott be az oltáron.
→
1Móz 7,2
21. vers
Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem.
→
1Móz 6,5
22. vers
Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.
→
Jer 33,20
Könyvek
