Sámuel második könyve
1. fejezet
Dávid hírt kap Saul haláláról
1. vers
Saul halála után Dávid, legyőzve az amálékiakat, visszatért, és két napig Ciklágban tartózkodott.
→
1Sám 30,1
2. vers
A harmadik napon egy férfi jött Saul táborából megszaggatott ruhában, porral beszórt fejjel. Amint Dávidhoz ért, a földre vetette magát, és leborult előtte.
→
1Sám 4,12
3. vers
Dávid megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az így felelt neki: Izráel táborából menekültem el.
4. vers
Dávid ezt kérdezte tőle: Mi történt? Mondd el nekem! Ő pedig ezt mondta: Megfutamodott a hadinép a csatában, sokan elestek és meghaltak a nép közül; meghalt Saul és a fia, Jónátán is.
→
1Sám 31,1
5. vers
Ekkor Dávid így szólt a hírhozó legényhez: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és a fia, Jónátán?
6. vers
A hírhozó legény ezt felelte: Éppen a Gilbóa-hegyen voltam, és láttam, hogy Saul a lándzsájára támaszkodik, a hadi szekerek és a lovasok pedig feléje nyomulnak.
7. vers
Ekkor hátrafordult Saul, meglátott, odahívott magához, én pedig ezt mondtam: Itt vagyok!
8. vers
Ki vagy? – kérdezte, és én így feleltem: Egy amáléki.
9. vers
Akkor ezt mondta nekem: Állj ide mellém, és ölj meg, mert szédülés fogott el, bár még magamnál vagyok.
10. vers
Odaálltam hát mellé, és megöltem, mert tudtam, hogy úgysem fogja túlélni a bukását. Azután levettem a fejdíszét meg a karkötőjét, és elhoztam az én uramnak.
11. vers
Akkor Dávid megragadta a ruháját és megszaggatta; ugyanígy a vele levő emberek is.
→
1Móz 37,29
12. vers
Zokogva gyászoltak és böjtöltek egészen estig Saul és a fia, Jónátán miatt meg az Úr népe miatt; Izráel háza miatt, mert fegyver által hullottak el.
→
1Sám 31,13
13. vers
Majd megkérdezte Dávid a hírhozó legénytől: Hová való vagy? Ő így felelt: Egy amáléki jövevénynek vagyok a fia.
15. vers
Azután odahívta Dávid az egyik legényt, és ezt mondta: Jöjj, és végezz vele! Az pedig ledöfte, úgyhogy meghalt.
→
2Sám 4,10
16. vers
Majd ezt mondta neki Dávid: Magadnak köszönheted, hogy így jártál, hiszen a saját szád vallott ellened, amikor ezt mondtad: Én öltem meg az Úr felkentjét.
Dávid siratóéneke
17. vers
Dávid ezzel a siratóénekkel siratta el Sault és fiát, Jónátánt,
18. vers
és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda fiait is erre az íj-dalra, amely meg van írva a Jásár könyvében:
→
Józs 10,13
19. vers
Izráel ékessége elesett halmaidon! Jaj, hogy elhullottak a hősök!
20. vers
Ne mondjátok el Gátban, ne hirdessétek Askelón utcáin; ne örüljenek a filiszteusok lányai, ne vigadjanak a körülmetéletlenek lányai!
→
Józs 13,3;
Mik 1,10
21. vers
Gilbóa hegyei, halottak mezeje! Ne hulljon rátok harmat, ne érjen titeket eső! Mert ott érte szégyen a hősök pajzsát, Saul pajzsát nem kenik többé olajjal.
→
1Sám 10,1
22. vers
Sebesültek vérétől, hősök kövérjétől Jónátán íja nem rettent vissza, Saul kardja nem tért vissza dolgavégezetlen.
→
1Sám 14,13
23. vers
Saul és Jónátán, kik egymást szerették, éltükben kedvelték, a halálban sem váltak el. Gyorsabbak voltak a sasoknál, erősebbek az oroszlánoknál.
24. vers
Izráel lányai! Sirassátok Sault, ki gyönyörű bíborba öltöztetett, ruhátokat arannyal ékesítette.
25. vers
Jaj, elestek hőseink a harcban! Jónátánt halmaidon sebezték halálra!
26. vers
Elszorul a szívem, testvérem, Jónátán, oly kedves voltál nekem! Csodásabb volt a szereteted a nők szerelménél.
→
1Sám 18,1;
1Sám 20,41
27. vers
Jaj, elestek hőseink, elpusztultak a fegyverek!
Könyvek
