Pál levele az efezusiakkoz
4. fejezet
Az elhívatáshoz méltó élet a hit nagykorúságában és egységében
1. vers
Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok,
2. vers
teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel,
→
Kol 3,12
3. vers
igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.
4. vers
Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is:
5. vers
egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség,
6. vers
egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben.
7. vers
A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott.
8. vers
Ezért mondja az Írás: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.”
→
Zsolt 68,19
9. vers
Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre.
10. vers
Aki leszállt, az „fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget.
11. vers
És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul,
12. vers
hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére,
13. vers
míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra,
14. vers
hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától;
15. vers
hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus,
16. vers
akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben.
→
Kol 2,9
Az új ember felöltözése
17. vers
Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint.
→
Róm 1,18
18. vers
Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tudatlanságukban, és megkeményedett a szívük.
19. vers
Mivel erkölcsi érzékük eltompult, bujálkodásra adták magukat, mindenféle tisztátalanságot művelve mohóságukban.
20. vers
Ti azonban nem így tanultátok Krisztust;
21. vers
ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az igaz Jézusban:
22. vers
vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott;
→
Kol 3,9
23. vers
újuljatok meg lelketekben és elmétekben,
24. vers
öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.
→
Kol 3,10
25. vers
Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak.
→
Zak 8,16;
Kol 3,9
26. vers
Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal,
→
Zsolt 4,5
28. vers
A tolvaj többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.
29. vers
Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.
30. vers
És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára.
→
Ef 1,13
31. vers
Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.
32. vers
Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.
→
Kol 3,13
Könyvek
