Jakab levele

1. fejezet


Fejezetek:

1 2 3 4 5


Címzés, üdvözlés


1. vers

Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek.

→ Mt 13,55; Mk 6,3; ApCsel 15,13; Gal 1,19


A kísértés célja és eredete


2. vers

Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,

→ Mt 5,11


3. vers

tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.

→ 1Pt 1,7


4. vers

Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.


5. vers

Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.

→ Péld 2,3


6. vers

De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.


7. vers

Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól,


8. vers

a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.


9. vers

A szegény sorsú testvér a méltóságával dicsekedjék,


10. vers

a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága.

→ Ézs 40,6


11. vers

Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.


12. vers

Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.

→ Jób 5,17; 2Tim 4,8; Jel 2,10


13. vers

Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: „Isten kísért engem”, mert Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal.


14. vers

Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.

→ Róm 7,7


15. vers

Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.


16. vers

Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim:


17. vers

minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.


18. vers

Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.

→ 1Pt 1,23


Isten igéjének hallgatása és megtartása


19. vers

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra,


20. vers

mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát.


21. vers

Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és minden gonoszságot, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.

→ Zsid 13,21; Kol 3,8; 1Pt 2,1


22. vers

Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.

→ Mt 7,21


23. vers

Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát.


24. vers

Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.


25. vers

De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.


26. vers

Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló.

→ 1Pt 3,10


27. vers

Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.

→ Ézs 1,17

Fejezetek:


Könyvek