Jeremiás próféta könyve
10. fejezet
Isten és a bálványok
1. vers
Halljátok meg az igét, amelyet az Úr mond nektek, Izráel háza!
2. vers
Így szól az Úr: Ne tanuljátok el a pogányok szokását, és az égi jelektől ne rettegjetek, mert csak a pogányok rettegnek azoktól!
3. vers
Bizony, a népek bálványai hiábavalók. Hiszen egy fát vágnak ki az erdőben, a mesterember keze készíti el baltával.
→
Ézs 40,19;
Ézs 44,10
4. vers
Ezüsttel és arannyal díszítik, szögekkel és kalapáccsal rögzítik, hogy ne inogjon.
5. vers
Olyanok, mint madárijesztő az uborkaföldön: nem beszélnek, hordozni kell őket, mert menni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tudnak ártani, mint ahogy jót is hiába várnátok tőlük!
→
Zsolt 115,4;
Ézs 46,1
7. vers
Ki ne félne téged, népek Királya? Bizony, megillet ez téged! Mert nincs hozzád hasonló a népek bölcsei között egyetlen országban sem.
→
Jel 15,4
8. vers
Egytől egyig ostobák, bolondok; hiábavaló a bálványok útmutatása, hiszen fából vannak!
9. vers
Tarsísból hozott ezüstlappal és úfázi arannyal vonják be; mesterember csinálmánya, ötvös keze munkája, öltözetük kék és piros bíbor, ügyes mesterek munkája valamennyi.
10. vers
De az Úr igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király! Haragjától megrendül a föld, dühével szemben a népek tehetetlenek.
11. vers
Mondjátok meg nekik, hogy az istenek kivesznek a földről és az ég alól. Nem ők alkották az eget és a földet.
12. vers
Az Úr ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget.
→
Jer 51,15
13. vers
Mennydörgő szavára víztömeg támad az égen, felhőt hoz fel a föld széléről; villámokat alkot az esőhöz, és szelet bocsát ki kamráiból.
14. vers
Megáll a tudománya minden embernek, szégyent vall bálványával minden ötvös, mert csalódik öntvényében: nincsen abban lélek!
15. vers
Hitvány és nevetséges dolgok azok, semmivé lesznek a megtorlás idején.
16. vers
De nem ilyen Jákób osztályrésze, mert ő a mindenség formálója, Izráel törzse pedig az ő tulajdona: Seregek Ura a neve!
Összeomlás
17. vers
Szedd föl a földről batyudat, ostromolt város lakója!
18. vers
Mert ezt mondja az Úr: Én most kiröpítem parittyámból az ország lakóit. Sarokba szorítom őket, rájuk fognak találni.
19. vers
Jaj nekem, összetörtem, gyógyíthatatlan a sebem! Azt gondoltam, hogy majd csak kibírom ezt a bajomat.
20. vers
De ledöntötték sátramat, eltépték az összes sátorkötelet. Fiaim elhagytak, nincsenek. Nem feszíti ki senki a sátramat, nem vonja föl senki a sátorlapokat.
→
Jer 4,20
21. vers
Bizony, ostobák voltak a pásztorok, nem keresték az Urat. Ezért nem boldogultak, egész nyájuk szétszóródott.
→
Jer 2,8;
Jer 23,1
22. vers
Már a hír is megérkezett, nagy zúgás hangzik észak földje felől: Júda városai sivár pusztává válnak, sakálok tanyájává.
→
Jer 19,10
Jeremiás könyörgése
23. vers
Tudom, Uram, hogy az ember nem ura élete útjának, és aki azon jár, nem maga irányítja lépteit!
→
Péld 16,9
24. vers
Fenyíts minket, Uram, de mértékkel, ne haragodban, hogy semmivé ne tégy!
25. vers
Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokon, akik nem ismernek téged, és a nemzetségeken, amelyek nem hívják segítségül nevedet! Mert megemésztették Jákóbot, végleg megsemmisítették, és lakóhelyét elpusztították!
→
Zsolt 79,6;
1Thessz 4,5;
2Thessz 1,8;
Jel 16,1
Könyvek
