Jób könyve
5. fejezet
Jób csak Istentől várhat segítséget
1. vers
Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz?
2. vers
Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés.
3. vers
Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén.
→
Zsolt 37,35
4. vers
Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki.
5. vers
Learatott gabonáját megeszi az éhező, még ha tövisek közé rejti is; vagyona után liheg a szomjazó.
6. vers
Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész,
7. vers
hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak.
8. vers
De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet,
9. vers
aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul.
10. vers
Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre.
11. vers
Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége.
→
Lk 1,52
13. vers
Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők terve meghiúsul.
→
1Kor 3,19
14. vers
Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel.
→
Ézs 59,9
15. vers
Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt.
→
Zsolt 34
16. vers
Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul.
20. vers
Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől.
21. vers
Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád.
22. vers
Nevetsz a pusztuláson és az éhínségen, nem kell félned a vadállatoktól,
23. vers
mert a mező kövei is szövetségeseid, és a mezei vadakkal is békében élsz.
→
Hós 2,20
24. vers
Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva semmiben sem lelsz hiányt.
25. vers
Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű.
26. vers
Érett korban térsz a sírba, ahogy a kévéket a maguk idejében betakarítják.
27. vers
Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!
Könyvek
