Jób könyve
7. fejezet
Jób újabb panasza
1. vers
Csak küzdelem a halandó sorsa a földön, napjai úgy telnek, mint a napszámosé!
2. vers
Ahogyan a rabszolga eped az árnyék után, és a napszámos várja a munkabért,
3. vers
úgy jutottak nekem hiábavaló hónapok, nyomorúságos éjszakákkal fizettek ki engem.
4. vers
Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek fel? Hosszú az este, és tele vagyok nyugtalansággal hajnalig.
5. vers
Testemet férgek és porkéreg borítja, bőröm beforrad, majd kifakad újra.
6. vers
Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és reménytelenül múlnak el.
7. vers
Gondold meg, hogy csak szellő az életem, szemem nem lát többé jót.
8. vers
A szemek, amelyek eddig láttak, többé nem találnak; szemed engem keres, de én már nem vagyok.
9. vers
Eltűnik a felhő, tovaszáll: éppígy nem jön vissza, aki leszáll a holtak hazájába.
11. vers
Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel.
12. vers
Tenger vagyok-e vagy tengeri szörny, hogy őrséget állítasz ellenem?
→
Ez 32,2
13. vers
Mikor azt gondolom, hogy vigaszt nyújt az ágyam, panaszomat enyhíti fekhelyem,
14. vers
akkor álmokkal rettentesz, látomásokkal rémítesz meg engem.
15. vers
Inkább választom a fulladást, inkább a halált, mint e csontvázat.
16. vers
Elég volt az életemből, nem kell tovább! Hagyj békén, hiszen csak leheletnyi az időm!
→
1Kir 19,4
17. vers
Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele?
→
Zsolt 8,5
18. vers
Minden reggel megvizsgálod, minden pillanatban próbára teszed.
19. vers
Miért nem veszed le rólam a szemed? Nyálamat sem engeded lenyelni?
20. vers
Ha vétkeztem, mit követtem el ellened, emberek őrzője? Miért tettél a céltábláddá? Talán terhedre vagyok?
21. vers
Miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet? Hiszen már a porban fekszem, amikor keresel, már nem leszek.
Könyvek
