A Zsoltárok könyve

12. zsoltár


Fejezetek:


Az ember szava és Isten beszéde


1. vers

A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára.


2. vers

Segíts, Uram, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül.

→ Jer 5,1


3. vers

Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek.


4. vers

Irtson ki az Úr minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet!


5. vers

Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk?


6. vers

Most már fölkelek – mondja az Úr – a szegények elnyomása, az elesettek sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak.


7. vers

Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek.

→ Zsolt 18,31


8. vers

Uram, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor,


9. vers

még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek.

Fejezetek:


Könyvek