Az Szent Pál apostolnak első levele, melyet az korintusbelieknek írt
2. fejezet
1. vers
én is, mikoron tihozzátok mennék, atyámfiai, nem megyek vala, hogy az Istennek tanúbizonyságtételét beszédnek avagy bölcsességnek felséges voltával hirdessem.
2. vers
mert nem ítélém én magamat tiközöttetek valamit tudnom egyebet, hanem csak az Jézus Krisztust, és akit megfeszítének.
3. vers
és én, erőtlen voltomnak miatta, félelemmel és nagy rettegésben lők tiközöttetek,
4. vers
és az én beszédem és az én predikációm nem vala szereztetvén emberi bölcsességnek beszédéből, mellyel elhajtanak, hanem az Szentléleknek és az ő hatalmasságának megmutatásában,
5. vers
hogy megtessék, hogy az ti hitetek ne legyen embereknek bölcsességében, hanem az Istennek hatalmas voltában.
6. vers
bölcsességet szólok kediglen teljes hitű népek között, oly bölcsességet kediglen, mely nem ez világé, sem ez világnak fejedelmié, kik semmivé tétetnek,
7. vers
hanem az Istennek bölcsességét beszéljük, melynek rejtek ereje vagyon, és melyet nem mindenek értenek, hogymivel titkon való bölcsesség, melyet az Isten eleitől fogva elöl elvégezett vala az mi dicsőségünkre.
8. vers
melyet, hogymivel titkon való bölcsesség, ez világnak fő emberi közül senki meg nem érte. mert ha megértették volna, az dicsőségnek Urát meg nem feszítették volna.
9. vers
de ez lőn, miképpen meg vagyon írván: az szem nem látta, és az fül nem hallotta, és az embernek szívébe nem szállottanak ezek, melyeket az Isten elöl megszerze azoknak, kik őtet szeretik.
10. vers
minekünk kediglen az Isten megjelenté az ő lelkének általa. mert az lélek mindeneknek végére megyen, még az Istennek mélységes dolgainak is.
11. vers
mert kicsoda tudja az embereknek közüle azokat, melyek az emberhez tartoznak, hanem csak az embernek lelke, mely őbenne vagyon? ezenképpen azokat is, melyek az Istenhez tartoznak, senki nem tudja, hanem csak az Istennek lelke.
12. vers
minekünk kediglen nem ez világnak lelkét adták, hanem az Szentlelket, mely az Istentől vagyon, hogy tudjuk azokat, melyeket az Krisztus adott minekünk,
13. vers
melyekről szólunk is, nem oly beszédekkel, melyekre az emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre az Szentlélek tanít, kik lelkiekhez lelkieket hasonlunk.
14. vers
az ember kediglen, ki csak növedékeny és élő test, meg nem fogja azokat, amelyek az Istennek lelkéhez valók, mert azok balgatagságnak láttatnak őneki, meg sem érheti, hogymivel azokról lélek szerint leszen ítélet.
15. vers
de az ember, kinek lélek szerint vagyon élete, mindenekről ítéletet teszen, őróla kediglen senki nem teszen ítéletet.
16. vers
mert kicsoda tudta az Istennek akaratát, kicsoda fog adni tanácsot őneki? mi kediglen az Istennek akaratát jól értjük.
Könyvek
