Az apostolok cselekedetei
11. fejezet
1. vers
Az apostolok és a Júdeában levő testvérek is meghallották, hogy a pogányok is befogadták Isten beszédét.
2. vers
Amikor felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidóságból valók,
3. vers
és ezt mondták neki: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.
4. vers
Péter pedig elkezdte sorban megmagyarázni nekik:
5. vers
Én Joppé városában voltam, imádkoztam, és láttam elragadtatásban egy látomást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt négy sarkánál fogva leeresztve az égből, és egészen hozzám jött.
6. vers
Jobban szemügyre véve földi négylábú állatokat, vadakat, csúszómászókat és égi madarakat láttam benne.
7. vers
Hangot is hallottam, amely ezt mondta nekem: Kelj fel, Péter, öljed és egyél!
8. vers
Én azonban azt mondtam: Semmiképpen sem, Uram, mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba.
9. vers
De másodszor is szólt a hang az égből: Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.
10. vers
Ez pedig háromszor is megtörtént, és az egész újra felemelkedett az égbe.
11. vers
És íme, azon nyomban három férfi érkezett a ház elé, amelyben voltam, akiket Cézáreából küldtek hozzám.
12. vers
A Lélek pedig azt mondta nekem, hogy menjek velük minden kételkedés nélkül. Eljött pedig velem ez a hat testvér is, és bementünk annak az embernek a házába.
13. vers
Ő elbeszélte nekünk, hogy látta, amint az angyal megállt a házában, és ezt mondta neki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak,
14. vers
ő majd olyan igéket hirdet neked, amely által üdvözülsz mind te, mind az egész házad népe.
15. vers
Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is kezdetben.
16. vers
Akkor eszembe jutott az Úr szava, aki azt mondta: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni.
17. vers
Ha tehát az Isten nekik is ugyanazt az ajándékot adta, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy Istent megakadályoznám?
18. vers
Ezeknek hallatára aztán megnyugodtak, és dicsőítették Istent, ezt mondva: Eszerint hát Isten a pogányoknak is adott megtérést az életre!
19. vers
Azok tehát, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak.
20. vers
Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi, akik amikor Antiókhiába érkeztek, a görögökkel is beszéltek, és hirdették nekik az Úr Jézust.
21. vers
És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz.
22. vers
A jeruzsálemi gyülekezet fülébe is eljutott ennek a híre, és kiküldték Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig,
23. vers
aki igen örvendezett, amikor eljutott oda, és látta az Isten kegyelmét, és arra biztatta őket, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.
24. vers
Mert hittel és Szentlélekkel teljes, derék ember volt. És nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.
25. vers
Barnabás Tarzuszba is elment, hogy felkeresse Sault,
26. vers
és rátalálva magával vitte Antiókhiába. Így aztán egy teljes esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.
27. vers
Ebben az időben lement néhány próféta Jeruzsálemből Antiókhiába.
28. vers
Ezek egyike – név szerint Agabosz – előállt, és a Lélek által megjövendölte, hogy az egész földön nagy éhínség lesz, amely be is következett Claudius idejében.
29. vers
A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, segélyt küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.
30. vers
Ezt meg is tették, és Barnabás és Saul által eljuttatták a vénekhez.
Könyvek
