Dániel próféta könyve
5. fejezet
1. vers
Bélsaccar király nagy lakomát rendezett ezer főemberének, és az ezer vendég előtt itta a bort.
2. vers
Miközben bort ittak, megparancsolta Bélsaccar, hogy hozzák elő az arany- és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nebukadneccar vitt el a jeruzsálemi templomból, hogy azokból igyék a király és a főemberei, feleségei és másodfeleségei.
3. vers
Akkor előhozták az aranyedényeket, amelyeket elvittek Isten házából, amely Jeruzsálemben van. Azokból ivott a király és a főemberei, feleségei és másodfeleségei.
4. vers
Bort ittak, és dicsőítették az arany-, ezüst-, réz-, vas-, fa- és kőisteneket.
5. vers
Egyszer csak emberi kéz ujjai tűntek föl, és írni kezdtek a mécsestartóval szemben a király palotájának vakolatára, a király pedig nézte a kézfejet, amint írt.
6. vers
Ekkor a király ábrázata elváltozott, gondolatai megháborították, derekának inai elernyedtek, és térdei egymáshoz verődtek.
7. vers
Hangosan kiáltozott a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a káldeusokat és a jövendőmondókat. Majd így szólt a király a babiloni bölcsekhez: Akárki legyen az az ember, aki elolvassa ezt az írást, és meg tudja nekem magyarázni az értelmét, azt bíborba öltöztetem, aranylánc lesz a nyakában, és mint harmadik uralkodik az országban.
8. vers
Erre a király bölcsei mind odajöttek, de nem tudták elolvasni az írást, és a jelentését sem tudták megmondani a királynak.
9. vers
Akkor Bélsaccar király még inkább megrettent, arca elsápadt, és főemberei is megzavarodtak.
10. vers
A király és főembereinek beszédei miatt a királyné bement a lakoma termébe. Ezt mondta a királyné: Király, örökké élj! Ne háborítsanak meg a gondolataid, és arcod se sápadjon el!
11. vers
Van egy férfi az országodban, akiben a szent istenek lelke van, és atyád idejében értelem, tudomány és az istenek bölcsességéhez hasonló bölcsesség volt benne, akit Nebukadneccar király, a te atyád az írástudók, varázslók, káldeusok és jövendőmondók fejévé tett – igen, atyád, a király! –,
12. vers
mivel Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett, rendkívüli lélek, ismeret és tudomány, álmok magyarázatának, titkok megjelentésének és rejtélyek megfejtésének a képessége volt. Most azért hívasd elő Dánielt, és ő megmondja ennek értelmét.
13. vers
Erre Dánielt a király elé vitték. A király pedig azt mondta Dánielnek: Te vagy-e az a Dániel, aki a júdai foglyok közül való, akit atyám, a király hozott ide Júdából?
14. vers
Azt hallottam felőled, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem, tudomány és rendkívüli bölcsesség található benned.
15. vers
Az imént hozattam magam elé a bölcseket és a varázslókat, hogy olvassák el ezt az írást, és közöljék velem az értelmét, de nem tudták a jelentését megfejteni.
16. vers
Felőled viszont azt hallottam, hogy te képes vagy arra, hogy megmagyarázd az értelmét, és megfejtsd a rejtélyt. Most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást, és megmondod annak jelentését, bíborba öltöztetnek, aranylánc lesz a nyakadban, és harmadikként uralkodhatsz az országban.
17. vers
Erre Dániel így felelt a királynak: Ajándékaid maradjanak a tieid, és jutalmadat másnak adjad! Mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és a jelentését megmondom neki.
18. vers
Ó, király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet adott Nebukadneccarnak, a te atyádnak.
19. vers
A méltóság miatt, amelyet neki adott, félt és rettegett tőle minden nép, nemzet és nyelv. Mert akit akart, megölt, és akit akart, életben hagyott, akit akart, fölmagasztalt, és akit akart, megalázott.
20. vers
De amikor szíve fölfuvalkodott, és lelke gőgösen megkeményedett, eltávolították őt királyi trónjáról, és dicsőségét elvették tőle.
21. vers
Az emberek közül is kivetették, és értelme olyan lett, mint az állatoké. A vadszamarak között lakott, füvet adtak neki enni, mint az ökörnek, és testét az égi harmat öntözte, amíg el nem ismerte, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és azt rendeli föléje, akit akar.
22. vers
És te, Bélsaccar, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.
23. vers
Sőt fölemelkedtél az egek Ura ellen, és házának edényeit eléd hozták, és te és a te főembereid, feleségeid és másodfeleségeid bort ittak belőlük. Az ezüst-, arany-, réz-, vas-, fa- és kőisteneket dicsérted, akik nem látnak, se nem hallanak, se nem értenek. Az Istent pedig, akinek a kezében van a lelked, és előtte van minden utad, nem dicsőítetted.
24. vers
Ezért küldte ő ezt a kezet, és íratta föl ezt az írást.
25. vers
Ez az az írás, amely föl van írva: Mené, mené, tekél, ú-parszin!
26. vers
Ez pedig a szavak értelme: mené, azaz számba vette Isten a te országlásodat, és véget vet annak;
27. vers
tekél, azaz megmérettél a mérlegen, és híjával találtattál;
28. vers
perész, azaz felosztatott a te országod, és a médeknek és perzsáknak adatott.
29. vers
Akkor parancsot adott Bélsaccar, és bíborba öltöztették Dánielt, aranyláncot tettek a nyakába, és kihirdették felőle, hogy harmadikként uralkodik az országban.
30. vers
Ugyanazon az éjszakán megölték Bélsaccart, a káldeusok királyát.
31. vers
A méd Dárius pedig elfoglalta az országot hatvankét esztendős korában.
Könyvek
