Jónás próféta könyve
2. fejezet
Jónás imádkozik a hal gyomrában, majd megmenekül
1. vers
Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy lenyelje Jónást. Jónás pedig három nap és három éjjel volt a hal gyomrában.
2. vers
És Jónás imádkozott az Úrhoz, az ő Istenéhez a hal gyomrából.
3. vers
Azt mondta:
Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam,
és ő meghallgatott engem.
A Seol torkából kiáltoztam,
és te meghallottad szavamat.
4. vers
Mert mélységbe vetettél engem,
a tenger közepébe;
körülfogott a víz, habjaid és hullámaid
mind átcsaptak rajtam!
5. vers
Azt gondoltam: Elvetettél a szemed elől.
Bárcsak láthatnám még szentséged templomát!
6. vers
Torkomig értek a vizek,
a mélység árja vett körül engem,
hínár szövődött a fejemre.
7. vers
Lesüllyedtem a hegyek alapjáig,
örökre bezáródtak mögöttem a föld zárjai.
De te kiemelted életemet a mélységből,
Uram, Istenem!
8. vers
Amikor elcsüggedt a lelkem,
az Úrra emlékeztem,
és könyörgésem eljutott hozzád,
szentséged templomába.
9. vers
Akik a hiábavaló bálványokra ügyelnek,
elhagyják azt, aki kegyelmes hozzájuk.
10. vers
De én hálaadó énekkel áldozom neked,
megadom, amit megfogadtam.
Az Úré a szabadítás!
11. vers
Erre az Úr parancsolt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazra.
Könyvek
