chapter 8
„Vedd szádhoz a kürtöt!
Mint a sas, úgy jön el az ellenség Jehova népe ellen,
amiért megszegték szövetségemet, és áthágták törvényemet.
Így kiáltanak hozzám: »Istenem, mi, Izrael, ismerünk téged!«
Elvetette Izrael a jót.
Ellenség üldözze őt!
Királyokat választottak, de nem énáltalam.
Fejedelmeket választottak, de én nem ismertem el őket.
Ezüstjükből és aranyukból bálványokat készítettek
a saját vesztükre.
Borjúdat elvetették, ó, Szamária.
Haragra gyúlok ellenük.
Meddig nem tudnak még tisztán cselekedni?
Izraeltől ered ez.
Kézműves készítette, és nem Isten az.
Szamária borjúja szilánkokká lesz.
Szelet vetnek,
és vihart aratnak.
Egyetlen gabonaszár sem terem érett búzát;
egyetlen hajtásból sem lesz liszt.
Ha lenne is valamelyikből, idegenek nyelik le.
Elnyelik Izraelt.
A nemzetek között lesz most,
mint egy edény, amely senkinek sem kell.
Hisz felmentek ők Asszíriába, mint egy magányos vadszamár.
Efraim szeretőket fogadott fel.
Noha a nemzetek közül fogadják fel azokat,
én most egybegyűjtöm őket;
szenvedni kezdenek majd a tehertől, amelyet a király és a fejedelmek raknak rájuk.
Mert Efraim egyre több oltárt épített, hogy vétkezzen.
Oltárai lettek, hogy vétkezzen.
Számos törvényt írtam neki,
de nem foglalkoztak azokkal.
Ajándékul áldozatokat mutatnak be nekem, és a húst megeszik,
ám Jehova nem leli kedvét azokban.
Most felidézi vétküket, és megbünteti őket bűneikért.
Egyiptomhoz tértek vissza.
Izrael elfelejtkezett alkotójáról, és templomokat épített;
Júda sokasította a megerősített városokat.
Én azonban tüzet küldök városaiba,
és az megemészti mindegyiknek a tornyait.”