Ezékiel próféta könyve

chapter 34


Chapters:


verse #1

Azután így szólt hozzám az Úr szava:


verse #2

Embernek fia! Prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj, és mondd meg nekik, a pásztoroknak: „Így szól az én Uram, az Úr: Jaj Izráel pásztorainak, akik önmagukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak?


verse #3

A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat levágtátok, a nyájat nem legeltettétek.


verse #4

A gyöngét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be. Az eltévelyedettet nem hoztátok vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk.


verse #5

Szétszóródtak hát pásztor nélkül. Mindenféle mezei vad eledelévé lettek, és szétszóródtak.


verse #6

A hegyeken és magas halmokon bolyongott a nyájam, szétszóródott az egész föld színén, és nem volt, aki utánuk nézzen, megkeresse őket.


verse #7

Ezért, pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét!


verse #8

Élek én – ezt mondja az én Uram, az Úr, mivel prédává lett a nyájam, és mindenféle mezei vad eledelévé lett a nyájam pásztor hiányában, pásztoraim pedig nem keresték nyájamat, hanem önmagukat legeltették a pásztorok, nyájamat pedig nem legeltették,


verse #9

ezért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét!


verse #10

Így szól az én Uram, az Úr: Íme, a pásztorok ellen megyek, számonkérem nyájamat a kezükből, és véget vetek pásztorságuknak. Önmagukat sem legeltetik többé a pásztorok, és kiragadom a szájukból juhaimat, hogy ne legyenek nekik eledelül.


verse #11

Mert így szól az én Uram, az Úr: Íme, én magam keresem meg nyájamat, és magam gondoskodom róla.


verse #12

Ahogyan a pásztor utánanéz nyájának, amikor ott áll elszéledt juhai között, úgy gondoskodom nyájamról, és kiszabadítom őket mindenhonnan, ahová szétszóródtak ama felhős és borús napon.


verse #13

Kihozom őket a népek közül, egybegyűjtöm az országokból, azután hazaviszem őket földjükre. Izráel hegyein legeltetem őket, a völgyekben s az ország minden lakóhelyén.


verse #14

Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magas hegyein lesz az akluk. Ott fekszenek jó akolban, és kövér legelőn legelnek Izráel hegyein.


verse #15

Én magam legeltetem nyájamat, s én pihentetem meg őket – ezt mondja az én Uram, az Úr.


verse #16

Az elveszettet megkeresem, az eltévelyedettet visszahozom, a sérültet bekötözöm, a beteget erősítem, a kövéret és erőset elveszítem. Úgy legeltetem őket, ahogyan kell.


verse #17

Ami pedig titeket illet, juhaim – így szól az én Uram, az Úr, íme, ítéletet tartok bárány és bárány között, kosok és bakok közt.


verse #18

Tán kevés az nektek, hogy a jó legelőn legeltek, hogy összetapossa lábatok azt, ami megmaradt legelőitekből? A tiszta vizet isszátok, de ami megmarad belőle, azt fölzavarja a lábatok?


verse #19

Azt legeljék az én juhaim, amit lábatok összetaposott, és azt igyák, amit lábatokkal fölzavartatok?


verse #20

Ezért így szól hozzájuk az én Uram, az Úr: Íme, ítéletet tartok kövér és sovány bárány között,


verse #21

mert oldalaitokkal és vállaitokkal taszítotok félre, és szarvaitokkal ökleltek föl minden erőtlent, hogy messzire űzzétek őket.


verse #22

De én megszabadítom juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet tartok bárány és bárány között.


verse #23

Egyetlen pásztort állítok föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot. Ő legelteti őket, és ő lesz a pásztoruk.


verse #24

Én pedig, az Úr, Istenük leszek, és szolgám, Dávid fejedelem lesz közöttük. Én, az Úr mondtam ezt.


verse #25

Békeszövetséget kötök velük, és kipusztítom az országból a gonosz vadállatokat, hogy biztonságban lakhassanak a pusztában, és alhassanak az erdőkben.


verse #26

Áldást adok rájuk magaslatom körül, és esőt adok nekik a megfelelő időben; áldott esők lesznek.


verse #27

A mező fája megadja gyümölcsét, és a föld is megadja termését. Biztonságban laknak majd a földjükön, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor széttöröm jármukat, és kimentem őket azok kezéből, akiket szolgálni kényszerültek.


verse #28

Nem lesznek többé prédául a népeknek, és a föld vadjai nem eszik meg őket. Biztonságban laknak, és nem lesz, aki fölijessze őket.


verse #29

Nemes ültetvényt sarjasztok nekik, hogy többé ne eméssze őket éhínség az országban, s nem viselik többé a pogányok gyalázatát.


verse #30

Akkor majd rájönnek, hogy én, az Úr, az ő Istenük velük vagyok, és ők, Izráel háza az én népem – ezt mondja az én Uram, az Úr.


verse #31

Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok: emberek vagytok, én pedig Istenetek – ezt mondja az én Uram, az Úr.”

Chapters:


Books