Jónás

Capitole:

1 2 3 4

versetul 1

Jónásnak azonban ez egyáltalán nem tetszett, és nagyon dühös lett.

versetul 2

Ezért így imádkozott Jehovához: „Jaj, Jehova, hát nem éppen ettől tartottam, amikor még a saját földemen voltam? Emiatt akartam először Társisba menekülni! Tudtam én, hogy könyörületes és irgalmas Isten vagy, aki türelmes, odaadóan szeret, és sajnálatot érez a csapás miatt!

versetul 3

Most azért, ó, Jehova, kérlek, vedd el az életem, mert jobb meghalnom, mint élnem!”

versetul 4

Jehova ezt kérdezte: „Vajon jogosan vagy ilyen dühös?”

versetul 5

Majd Jónás kiment a városból, és leült a várostól keletre. Készített valamit magának a feje fölé, hogy árnyékban legyen, és leült alá, hogy lássa, mi lesz a várossal.

versetul 6

Ekkor Jehova Isten Jónás fölé növesztett egy lopótököt, hogy árnyékot adjon a feje fölé, és enyhítse a szenvedését. Jónás pedig nagyon megörült a lopótöknek.

versetul 7

De másnap hajnalhasadtakor az igaz Isten küldött egy férget, hogy pusztítsa el a lopótököt, és az elszáradt.

versetul 8

Amint kisütött a nap, Isten tikkasztó keleti szelet támasztott, és a nap olyan erősen tűzött Jónás fejére, hogy az ájulás környékezte. Egyre azt kérte hát, hadd haljon meg, és ezt mondogatta: „Jobb meghalnom, mint élnem!”

versetul 9

Isten pedig ezt kérdezte Jónástól: „Vajon jogosan haragszol a lopótök miatt?”

Erre ő így felelt: „Jogosan haragszom! Annyira, hogy meg akarok halni!”

versetul 10

De Jehova ezt mondta: „Te sajnálod a lopótököt, amelyért nem dolgoztál meg, és amelyet nem növesztettél, amely egyetlen éjszaka alatt nőtt, és egyetlen éjszaka alatt el is pusztult.

versetul 11

Én pedig ne sajnáljam Ninivét, a nagy várost, ahol több mint 120 000 ember él, akik még a jót és a rosszat sem tudják egymástól megkülönböztetni, és ahol sok háziállat is van?”

Capitole:

1 2 3 4