Pál apostolnak a galátziabeliekhez írt levele

Capitole:

1 2 3 4 5 6

versetul 1

Pál, apostol (nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, a ki feltámasztotta őt a halálból);

versetul 2

És a velem levő összes atyafiak, Galátzia gyülekezeteinek:

versetul 3

Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól,

versetul 4

A ki adta önmagát a mi bűneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint.

versetul 5

A kinek dicsőség örökkön örökké! Ámen.

versetul 6

Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok.

versetul 7

Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.

versetul 8

De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok. +

versetul 9

A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen.

versetul 10

Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.

versetul 11

Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, nem ember szerint való;

versetul 12

Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.

versetul 13

Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt.

versetul 14

És felülmultam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért.

versetul 15

De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által,

versetul 16

Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel,

versetul 17

Sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaskusba.

versetul 18

Azután három esztendő mulva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig.

versetul 19

Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát.

versetul 20

A miket pedig néktek írok, ímé Isten előtt mondom, hogy nem hazudom.

versetul 21

Azután mentem Siriának és Ciliciának tartományaiba.

versetul 22

Ismeretlen valék pedig szeméyesen a Júdeában levő keresztyén gyülekezetek előtt;

versetul 23

Hanem csak hallották, hogy: A ki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, a melyet egykor pusztított.

versetul 24

És dicsőíték bennem az Istent.

Capitole:

1 2 3 4 5 6