A János írása szerint való szent evangyéliom

capitolul 3


Capitole:


versetul 1

Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:


versetul 2

Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.


versetul 3

Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.


versetul 4

Mondta néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?


versetul 5

Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.


versetul 6

A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.


versetul 7

Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.


versetul 8

A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.


versetul 9

Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?


versetul 10

Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?


versetul 11

Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.


versetul 12

Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?


versetul 13

És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.


versetul 14

És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.


versetul 15

Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.


versetul 16

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.


versetul 17

Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.


versetul 18

A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.


versetul 19

Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.


versetul 20

Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedeteit fel ne fedessenek;


versetul 21

A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.


versetul 22

Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és ott időzék velök, és keresztele.


versetul 23

János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és megkeresztelkedének.


versetul 24

Mert János még nem vetteték a tömlöczbe.


versetul 25

Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felől.


versetul 26

És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kiről te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.


versetul 27

Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki.


versetul 28

Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy ő előtte küldettem el.


versetul 29

A kinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.


versetul 30

Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.


versetul 31

A ki felülről jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földről való, földi az és földieket szól; a ki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél.


versetul 32

És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be.


versetul 33

A ki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.


versetul 34

Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.


versetul 35

Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent.


versetul 36

A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

Capitole:


Cărți