Ézsaiás próféta könyve

capitolul 40


Capitole:


Örömhír a fogságban


versetul 1

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek.

Ézs 49,13; Ézs 51,3; Ézs 61,2; Lk 2,25


versetul 2

Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért.

Jer 16,18; Hós 2,16; Jel 1,5


versetul 3

Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át!

Mt 3,3; Mk 1,3; Lk 1,76; Jn 1,23


versetul 4

Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!

Ézs 49,11; Lk 3,5


versetul 5

Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt.

Ézs 52,8; Lk 3,6


versetul 6

Egy hang szól: Kiálts! Én megkérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé.

Jób 14,1; Zsolt 90,5; Zsolt 103,15; Zsolt 119,89; Lk 21,33; Jak 1,10; 1Pt 1,24


versetul 7

Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az Úr szele. – Bizony, csak fű a nép!


versetul 8

Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.

Zsolt 119,89


versetul 9

Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel a Sionnak, harsány hangon kiálts, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek!

Ézs 52,7


versetul 10

Az én Uram, az Úr jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott.

Ézs 62,2; Zak 9,9; Mt 21,5; Jel 22,12; 1Sám 30,20


versetul 11

Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti.

4Móz 11,12; Ézs 66,12; Ez 34,11; Jn 10,11


Nincs Istenhez fogható senki


versetul 12

Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat?

Jób 26,10; Jób 38,5; Péld 30,4


versetul 13

Ki irányította az Úr lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta?

Jób 11,7; Jób 28,12; Róm 11,34; 1Kor 2,16


versetul 14

Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre?


versetul 15

A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek egy homokszemnek számítanak.


versetul 16

A Libánon fája nem elég a tűzre, állata nem elég az égőáldozathoz.

Zsolt 50,10


versetul 17

A népek mind semmik előtte, puszta semmiségnek tartja őket.

Dán 4,32


versetul 18

Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását?

2Móz 15,11; 2Móz 20,4; Zsolt 86,8; Zsolt 89,7; Ézs 46,5; ApCsel 17,29


versetul 19

A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá.

Ézs 41,6; Ézs 46,6


versetul 20

Aki szegény ahhoz, hogy ennyit adjon érte, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, amely nem inog.


versetul 21

Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek a kezdetektől fogva, nem magyarázták el a föld alapozását?


versetul 22

Az, aki ott trónol a földkerekség fölött, ahonnan lakói csak sáskának látszanak, fátyolként terítette ki az eget, kifeszítette, mint egy lakósátrat.

4Móz 13,33; Zsolt 104,2; Zak 12,1


versetul 23

Semmivé teszi a fejedelmeket, a föld bíráit megsemmisíti.

Jób 12,17; Ézs 19,11; Ézs 29,14; 1Kor 1,19; 1Kor 2,6


versetul 24

Alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, ő csak rájuk fúj, és kiszáradnak, elragadja őket, mint szélvész a pelyvát.


versetul 25

Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? – mondja a Szent.


versetul 26

Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Kivezeti seregüket szám szerint, mindnyájukat név szerint szólítja; olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mer hiányozni.

1Móz 1,16; Jób 38,31; Zsolt 147,4; Ézs 48,13


versetul 27

Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé.

Zsolt 27,10; Ézs 49,14


versetul 28

Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen.

Zsolt 24,1; Zsolt 90,2


versetul 29

Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.

1Sám 2,4; Zsolt 68,10; Mt 11,28


versetul 30

Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.


versetul 31

De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.

2Sám 1,23; Zsolt 103,5

Capitole:


Cărți