A példabeszédek könyve

capitolul 26


Capitole:


versetul 1

Mint hó a nyárhoz és eső az aratáshoz, úgy nem illik az ostobához a dicsőség.


versetul 2

Ahogyan elszáll a madár, és elrepül a fecske, úgy az ok nélküli átok sem teljesül.


versetul 3

Ostor való a lónak, zabla a szamárnak, és bot az ostobák hátának.

Péld 10,13; Péld 19,29


versetul 4

Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá!


versetul 5

Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek.


versetul 6

Lábát vágja le, és erőszakot szenved, aki ostobával küld üzenetet.


versetul 7

Példázatot mond az ostoba: csak annyit ér az, mint bénának a lába.


versetul 8

Mint aki követ tesz a parittyába, úgy jár az, aki tiszteletet ad az ostobának.


versetul 9

Beleakad a tövis a részeg kezébe, meg a példázat is az ostoba szájába.


versetul 10

Mint egy íjász, aki mindenkit megsebez, olyan az, aki ostobát vagy csavargókat fogad fel.


versetul 11

Ahogyan a kutya visszatér okádására, úgy ismétli meg bolondságát az ostoba.

2Pt 2,22


versetul 12

Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.

Péld 3,7; Péld 29,20


versetul 13

Ezt mondja a rest: Ragadozó van az úton, oroszlán jár a tereken!

Péld 22,13


versetul 14

Forog az ajtó a sarkán, a rest meg az ágyán.


versetul 15

Belenyújtja a rest a kezét a tálba, de arra is lusta, hogy a szájához vigye.

Péld 19,24


versetul 16

Bölcsebbnek tartja magát a rest hét olyannál, aki értelmesen felel.


versetul 17

Kóbor kutyát ragad fülön, aki olyan perbe avatkozik, amihez semmi köze.


versetul 18

Mint az eszeveszett ember, aki tüzes és halálos nyilakat lövöldöz,


versetul 19

olyan az, aki becsapja felebarátját, és aztán így szól: Hiszen csak tréfáltam!


versetul 20

Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály.

Péld 22,10


versetul 21

A szén parázslik, a fa lángol, a viszálykodó ember pedig perpatvart szít.

Péld 29,22


versetul 22

A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe.

Péld 18,8


versetul 23

Az ezüstmáz bevonja az agyagedényt, a sima ajak pedig a gonosz szívet.


versetul 24

Beszédével álcázza szándékát a gyűlölködő, míg magában alattomosságot gondol.


versetul 25

Ha kedvesen szól, ne higgy neki, mert csordultig van a szíve utálatossággal!


versetul 26

El lehet takarni a gyűlöletet csalással, de lelepleződik a gonoszság a gyülekezetben.


versetul 27

Aki vermet ás, beleesik, és aki követ dob el, arra esik vissza.

Zsolt 7,16; Péld 28,10; Préd 10,8


versetul 28

A hazug nyelvű gyűlöli azt, akit eltiport, és a sima szájú bukást idéz elő.

Capitole:


Cărți