A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
capítulo 16
verso 1
Miután Élimből útrakeltek, Izráel fiainak egész választott gyülekezete Szin pusztájába érkezett, amely Élim és a Szinai között terül el. Történt ez az Egyiptomból való kijövetelt követő második hónapnak tizenötödik napján.
verso 2
Izráel fiainak egész választott gyülekezete zúgolódni kezdtek a pusztában Mózes és Áron ellen.
verso 3
Bárcsak Egyiptomban haltunk volna meg Jahve Kezétől – mondták nekik Izráel fiai – amikor ott ültünk a húsos fazék mellett és jóllakásig ettük a kenyeret! Hiszen azért hoztatok ki minket a pusztába, hogy éhséggel öljétek meg ezt az egész gyülekezetet!
verso 4
Jahve ekkor így szólt Mózeshez: Én kenyeret akarok nektek hullatni az égből. Menjen ki a nép és gyűjtse össze magának a napról napra szükséges adagot! Ezzel fogom kipróbálni, hogy tanításomban fognak-e járni vagy nem.
verso 5
Ha aztán a hatodik napon számon veszik, hogy mennyit vittek be, kétszerannyi lesz, mint amennyit napról napra gyűjtöttek.
verso 6
Mózes és Áron aztán így szóltak Izráel összes fiaihoz: Este meg fogjátok tudni, hogy Jahve hozott ki titeket Egyiptom földéről;
verso 7
reggel pedig látni fogjátok Jahve dicsőségét abban, hogy meghallotta Jahve ellen való zúgolódásaitokat. Mi azonban ... ugyan kik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtatok?!
verso 8
Mózes újra szólt: Meg fogjátok látni Jahve dicsőségét abban, hogy este húst ad nektek enni, reggel pedig kenyeret ád jóllakásra; abban, hogy hallgatott zúgolódástokra, amellyel Ellene zúgolódtatok. De kik vagyunk mi?! Nem ellenünk zúgolódtatok, hanem Jahve ellen zúgolódtatok!
verso 9
Mózes aztán ezt mondta Áronnak: Mondd meg Izráel fiai egész választott gyülekezetének: Lépjetek Jahve elé, mert meghallotta zúgolódástokat!
verso 10
S az történt, hogy amikor Áron Izráel fiai egész választott gyülekezetéhez szólott, azok a puszta felé fordultak és a felhőben láthatóvá lett Jahve dicsősége.
verso 12
Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait. Mondd el hát neki ezt: a két este között húst fogtok enni, reggel kenyérrel laktok jól és meg fogjátok tudni, hogy Én, Jahve, vagyok a ti Istenetek!
verso 13
Este aztán fürjek jöttek föl és ellepték a tábort; reggel pedig harmatköd támadt a tábor körül.
verso 14
Amikor a köd felszállt, a puszta felszínén valami finom, pikkelyszerű dolog fedte a földet, finom, mint a dér.
verso 15
Mikor Izráel fiai meglátták, egymástól kérdezték: Mi ez?! mert nem tudták, mi az. (Mi az? = mán?) Mózes megmondta nekik: Ez a kenyér, amelyet Jahve eledelül adott nektek.
verso 16
Ez az a dolog, amely felől Jahve azt parancsolta: Gyűjtsön belőle kiki annyit, amennyit meg tud enni; a hozzátok tartozó lelkek száma szerint fejenkint egy ómért számíva, kiki a vele egy sátorban lakók szerint vegyen!
verso 17
Izráel fiai úgy is tettek; egyik többet gyűjtött, a másik keveset;
verso 18
aztán ómerrel megmérték s annak, aki többet szedett, nem volt feleslege; annak, aki kevesebbet gyűjtött, nem volt hiánya; mindenki annyit gyűjtött, amennyit meg tudott enni.
verso 19
Mózes aztán megparancsolta nekik: Senki se tegyen el másnapra belőle!
verso 20
De nem hallgattak Mózesre s voltak emberek, kik eltettek másnapra belőle. Ám férgek jöttek föl s a kenyér megbüdösödött; Mózes pedig felingerült ellenük.
verso 21
Ettől kezdve reggelről reggelre szedték a kenyeret mindenki a fogyasztása szerint. Mikor már a nap melegen sütött, a kenyér elolvadt.
verso 22
A hatodik napon kétszer annyi kenyeret szedtek, egynek-egynek két ómert. Ekkor bementek Mózeshez a választott gyülekezet főemberei és bejelentették neki.
verso 23
Mózes így szólt hozzájuk: Ez az, amiről Jahve beszélt. Holnap szünnap van, Jahvénak szentelt szombat. Süssétek meg, amit sütni akartok és főzzétek meg, amit főzni akartok; ami megmarad, azt tegyétek félre magatoknak, hogy holnapig megőrizzétek!
verso 24
Félretették másnapra, amint Mózes parancsolta és nem büdösödött meg, féreg sem volt rajta.
verso 25
Mózes így szólt: Egyétek ezt ma, mert Jahve szombatja van! Ma nem találtok kenyeret a mezőn.
verso 26
Hat napig gyűjthetitek; de a hetedik napon szombat (szünet) van, ezen nem lesz kenyér!
verso 27
Történt, hogy a népből egyesek a hetedik napon kimentek gyűjteni; de nem találtak.
verso 28
Ekkor Jahve azt kérdezte Mózestől: Meddig vonakodtok megőrizni parancsolataimat és tanításaimat?
verso 29
Lássátok, Jahve a szombatot (szünnapot) adta nektek; azért ad nektek a hatodik napon két napi kenyeret. Maradjatok mindannyian a hetedik napon otthon és senki el ne hagyja a helyét!
verso 30
Így a nép szünetet tartott a hetedik napon.
verso 31
Izráel háza aztán a kenyeret MÁN névvel nevezte el. Olyan volt az, mind a koriander mag, fehér; íze mint a mézes kalácsé.
verso 32
– Azt az igét parancsolta Jahve – szólott Mózes – hogy egy teli ómer manna őriztessék meg nemzedékről nemzedékre, hogy lássák azt a kenyeret, amellyel a pusztában etettelek titeket, amikor Egyiptom földéről kihoztalak titeket.
verso 33
Mózes tehát szólt Áronnak: Végy egy kosarat és helyezzél oda egy teli ómer mánt; őriztesd meg azt nemzedékről nemzedékre Jahve színe előtt!
verso 34
Úgy, ahogy Jahve Mózesnek parancsolta, Áron megőrzés végett a bizonyság elé helyezte azt.
verso 35
Izráel fiai negyven napon át ették a mánt; míg csak el nem értek Kanaán földének széléig, addig ették a mánt.
verso 36
Az ómer az éfának a negyed része.
Libros
