A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
capítulo 7
verso 1
Jahve így válaszolt Mózesnek: Lásd, Én a faraónak istenül adtalak oda s a testvéred, Áron lesz a prófétád!
verso 2
Te elmondod mindazt, amit parancsolok neked; testvéred, Áron elmondja a faraónak s akkor elbocsátja Izráel fiait országából.
verso 3
Én azonban megkeményítem a faraó szívét és megszaporítom jeleimet és csodáimat Egyiptom földén,
verso 4
úgyhogy a faraó nem hallgat majd rátok. Azonban rá bocsátom Kezemet Egyiptomra s mégis kihozom seregeimet, népemet, Izráel fiait nagy ítéletek árán Egyiptom földéről.
verso 5
Akkor hogy arról, hogy kinyújtom Kezemet és Izráel fiait kihozom közülük, meg fogják látni az egyiptomiak, hogy Én Jahve vagyok!
verso 6
Mózes és Áron úgy cselekedtek, ahogy Jahve parancsolta nekik; úgy cselekedtek!
verso 7
Amikor a faraóval beszéltek, Mózes nyolcvan éves volt, Áron pedig nyolcvanhárom éves.
verso 8
Jahve aztán így szólott Mózeshez és Áronhoz:
verso 9
Ha a faraó azt mondaná: Igazoljátok magatokat csodával! te szólj Áronnak: Vedd elő botodat és dobd a faraó elé! Akkor az nagy kígyóvá fog változni.
verso 10
Mózes és Áron bementek a faraóhoz és úgy tettek, ahogy Jahve parancsolta: Áron a faraó és szolgái elé dobta a botot és az nagy kígyóvá lett.
verso 11
Azonban a faraó is előhívatta a bölcseket és varázslókat és Egyiptom írástudói is ugyanazt tették titkos tudományukkal:
verso 12
kiki eldobta botját s azok nagy kígyókká lettek; de Áron botja elnyelte azok botjait.
verso 13
De a faraó szíve erőssé lett, úgyhogy nem hallgatott rájuk, mint azt Jahve megmondotta.
verso 14
– Nehézzé lett a faraó szíve – mondta Jahve Mózesnek – s vonakodik elbocsátani a népet.
verso 15
Menj a faraóhoz reggel, amikor kimegy a vízhez! Állj elé a folyam partján s vedd kezedbe azt a botot, amely kígyóvá változott!
verso 16
Mondd neki: Jahve, a héberek Istene küldött engem hozzád e szóval: Bocsásd el népemet, hadd szolgáljanak Engem a pusztában; de eddig nem hallgattál meg!
verso 17
Jahve azt mondja: Erről tudod meg, hogy én Jahve vagyok: a kezemben levő bottal megverem a vizet, amely a folyamban van és az vérré változik.
verso 18
Meg fognak halni a halak, amelyek a folyamban vannak és megbüdösödik a folyam. Az egyiptomiak belefáradnak, hogy vizet igyanak a folyamból.
verso 19
– Mondd meg Áronnak – szólt Jahve Mózeshez – Fogd a botodat és nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizeire, folyóira, folyamaira, mocsaraira, vizeinek minden gyülekezésére s legyenek azok vérré! Vér lesz Egyiptom földén a fa és a kőedényekben.
verso 20
Mózes és Áron úgy tettek, ahogy Jahve parancsolta nekik: fölemelte a botot s a faraónak és szolgáinak szeme láttára megverte a folyamban levő vizet és vérré változott minden víz, amely a folyamban volt.
verso 21
Meghaltak a folyamban levő halak; megbüdösödött a folyam, úgyhogy az egyiptomiak nem voltak képesek a folyamból vizet inni; vér volt Egyiptom egész földén.
verso 22
De titkos tudományukkal így tettek Egyiptom írástudói, úgyhogy a faraó szíve szilárddá lett és nem hallgatott rájuk, ahogy ezt Jahve megmondotta.
verso 23
A faraó megfordult és hazament és szívét nem irányított erre a dologra.
verso 24
Erre az összes egyiptomiak ásni kezdtek a folyam környékén, hogy vizet ihassanak, mert nem voltak képesek inni a folyam vizét.
verso 25
Hét nap telt el azután, hogy Jahve megverte a folyamot.
verso 26
Akkor azt mondta Jahve Mózesnek: Menj be a faraóhoz és szólj így hozzá: Azt mondja Jahve: Bocsásd el népemet, hadd szolgáljon Nekem!
verso 27
Ha vonakodnál elbocsátani, Én békákkal verem meg egész határodat!
verso 28
Békák fogják elözönleni a folyamot; fölmennek onnan és behatolnak a házaitokban, hálószobátokba, ágyaitokra, szolgáitok és népetek házába, kemencéitekbe, sütőteknőitekbe.
verso 29
A békák föl fognak mászni rád, népedre, minden szolgádra.
Libros
