Sámuel második könyve
capítulo 22
verso 1
És elmondotta Dávid az Örökkévaló előtt e dalnak szavait azon a napon, midőn megmentette őt az Örökkévaló ellenségeinek kezéből és Sáúl kezéből.
verso 2
És szólott: Az Örökkévaló az én szirtem és váram és megmentőm!
verso 3
Istenem, sziklaváram, akiben menedéket találok, pajzsom, üdvöm erőssége, fellegváram, menedékem, segítőm, aki erőszaktól megment engem!
verso 4
A Dicsőségest hívom, az Örökkévalót és megmenekülök ellenségeimtől!
verso 5
Mert körülvettek engem a halál hullámai, rémítettek a vésznek árjai.
verso 6
Az alvilág kötelékei körülfogtak, elém siettek a halálnak tőrei;
verso 7
midőn veszélyben voltam, hívtam az Örökkévalót és Istenemhez kiáltottam és Ő meghallgatta hangomat szent lakából és esdeklésem eljutott Hozzá.
verso 8
És ekkor megrendült, ingadozott a föld, az égnek alapzatai rengtek és ingadoztak, mert föltámadt haragja,
verso 9
indulatában füst szállt föl és pusztító tűz, lángoló üszkök lobogtak belőle
verso 10
és lehajtotta az égboltozatot és leszállt és felhőtábor gomolygott lába alatt
verso 11
és száguldott Kérúbon és repült és megjelent viharszárnyakon
verso 12
és sátorként helyezte maga körül a sötétséget, vizek zúdulását, az égboltozat fellegeit.
verso 13
Megjelenésének fényétől tüzes zsarátnokok égtek
verso 14
és dörgés hangján szólt az égből az Örökkévaló és a Legfölsőbb Lény hallatja hangját
verso 15
és nyilakat küld és szétszórja elleneit, villámot és elűzi őket.
verso 16
És föltárultak a tenger mélységének medrei, láthatókká lesznek a világnak alapkövei az Örökkévalónak indulatától, az Ő lehelletének fuvalmától.
verso 17
A magasból küldi segítségét, fölemel engem, kiemel a rengeteg vizekből,
verso 18
megment hatalmas ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam;
verso 19
elém törnek szerencsétlenségem napján, de az Örökkévaló támaszom lett
verso 20
és szabad térre vezérelt engem, kiszabadított, mert kedvét lelte bennem.
verso 21
Aztán igaz voltom szerint bánt velem az Örökkévaló, kezem tisztasága szerint részesített jutalomban.
verso 22
Mert őriztem az Örökkévalónak útjait és nem tértem el gonoszságra az én Istenemtől,
verso 23
mert minden rendelete előttem van és törvényeitől nem fordulok el
verso 24
és teljesen az Övé voltam és őrizkedtem bűntől;
verso 25
azért az Örökkévaló igaz voltom szerint adott jutalmat nékem, tisztaságom szerint, mely szeme előtt volt.
verso 26
A kegyessel kegyesen bánsz, a gáncstalan hőssel gáncstalanul,
verso 27
a tisztával tisztán bánsz és a fondorral ziláltan!
verso 28
De a szegény népet megsegíted és a fennhéjazókra leirányítod szemedet.
verso 29
Bizony Te vagy az én szövétnekem, Örökkévaló; az Örökkévaló deríti föl a sötétséget körülöttem.
verso 30
Bizony Tevéled rohanok támadásra hadsereg ellen, Istenemmel intézek rohamot várfalakra.
verso 31
Az Isten útja tökéletes, az Örökkévaló igéje színtiszta, pajzsa Ő az összes Benne bízóknak.
verso 32
Hát hol van Isten az Örökkévalón kívül, hol van oltalomnak szirtje a mi Istenünkön kívül?
verso 33
Isten az én erős váram és a Tökéletes teszi szabaddá utamat.
verso 34
Olyanná teszi lábamat, mint az őzünöké és bérceimen szilárdan enged állni,
verso 35
kezemet megtanítja hadviselésre és ércíjon biztossá teszi karjaimat.
verso 36
Azontúl nekem adtad üdvöd pajzsát és kegyességed naggyá tesz engem.
verso 37
Alattam lépteimet téressé teszed és nem ingadoznak lábaim:
verso 38
üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem őket, nem térek vissza, míg el nem pusztultak;
verso 39
pusztítom, zúzom őket, nem kelnek föl, elesnek lábaim előtt,
verso 40
mert te öveztél erővel a harcra, Te görnyeszted le ellenségeimet előttem.
verso 41
És nyakszirttel fordítod felém ellenségeimet, gyűlölőimet, hogy megsemmisítsem őket.
verso 42
Visszanéznek, de nincs segítőjük, az Örökkévaló felé intenek, de nem felel nekik.
verso 43
Fölmorzsolom őket, mint a föld porát, mint az utcák sarát taposom, tiprom a földre őket.
verso 44
Te megszabadítottál engem népem viszálykodásaitól, őriztél engem, hogy nemzetek feje legyek; nép, amelyet nem is ismertem, szolgál nekem,
verso 45
idegenek fiai hízelkednek nekem, fülhallomásra engedelmeskednek nekem,
verso 46
idegenek fiai ellankadnak, remegve jönnek váraikból.
verso 47
Él az Örökkévaló, áldott az én szirtem, és legyen magasztalva az én Istenem, az én üdvöm kősziklája.
verso 48
Az Isten, aki elégtételt szerez nekem és leszállít népeket hatalmam alá,
verso 49
engem kiszabadít ellenségeim közül, az ellenem támadók fölé emelsz és az erőszak emberétől megmentesz;
verso 50
azért hálát adok Néked Örökkévaló a nemzetek előtt és nevednek hálaéneket zengek.
verso 51
Segítség őrtornya Ő kiszemelt királya számára; szeretetet gyakorol fölkentjével, Dáviddal és ivadékával mindörökké.
Libros
