Mózes ötödik könyve
capítulo 32
Mózes éneke (32:1–44.)
Felhívás a világegyetemhez, hogy figyeljen
verso 1
Figyeljetek egek, hadd szóljak és hallja meg a föld szám szózatát.
verso 2
Permetezzék mint az eső tanításom, hulljon mint a harmat szózatom, mint permetezés a sarjadékra és zápor a fűre.
verso 3
Mert az Örökkévaló nevét szólítom, adjatok dicsőséget Istenünknek!
Isten hűsége és Izrael balgasága
verso 4
A szirt, tökéletes az Ő műve, mert minden útja jog; a hűség Istene hamisság nélkül, igazságos és egyenes Ő.
verso 5
Elromlott számára – nem is gyermekei, saját gyalázatukra – a ferde és fonák nemzedék.
verso 6
Az Örökkévalónak így fizettek, alávaló, oktalan nép? Nem-e Ő a te atyád, aki téged szerzett, Ő alkotott és szilárdított meg téged?
A történelem tanítása
verso 7
Emlékezzél ősidőkről, vizsgáljátok nemzedékek és nemzedékek éveit! Kérdezd meg atyádat és tudtodra adja, véneidet és elmondják neked.
Az atyák és a vének feleletei
verso 8
Midőn birtokot adott a Legfelsőbb a nemzeteknek, midőn elválasztotta az ember fiait: megállapította a népek határait Izrael fiainak száma szerint.
verso 9
Mert az Örökkévaló osztályrésze az ő népe, Jákob az ő kimért öröksége.
verso 10
A puszta földjén találja őt, a sivárságban, a sivatag ordítása közt; körülveszi, vigyáz rá, megóvja, mint a szeme fényét.
verso 11
Mint a sas, mely fölkelti fészkét, fiókái fölött lebeg, kiterjeszti szárnyait, fölveszi és viszi tollain; 12. úgy az Örökkévaló egyedül vezeti őt és nincs vele idegen isten.
verso 13
Járatja őt a föld magaslatain és eszi az a mező gyümölcsét, mézet szívat vele a sziklából és olajat a kőszirtből;
verso 14
a marha vaját és juhok tejét a bárányok zsiradékával, Básán nevelte kosokat és a bakokat, a búza veséinek zsiradékával, és a szőlővért iszod bor gyanánt.
Izrael hálátlansága
verso 15
És Jesúrun meghájasodott és kirúgott, meghájasodtál, meghíztál, megkövéredtél – és elvetette Istenét, aki alkotta és meggyalázta üdvének szirtjét.
verso 16
Ingerlik őt idegenekkel és utálatokkal bosszantják őt;
verso 17
áldoznak a rossz szellemeknek, nem-isteneknek; isteneknek, melyeket nem ismertek, újaknak, melyek az imént jöttek, melyektől atyáitok nem borzadtak.
verso 18
A szirtet, ki téged szült, elhagytad és elfelejtetted Istent, ki létrehozott.
A megérdemelt büntetés
verso 19
És látta az Örökkévaló és megvetette, és leányai fölött való bosszúságból.
verso 20
És mondta: Hadd rejtem el színemet előlük, majd meglátom, mi lesz a végük? Mert fonák nemzedék ez, gyermekek, kikben, nincs hűség.
verso 21
Ők ingereltek engem nem-istennel, bosszantottak hiábavalóságaikkal, én pedig ingerlem őket nem-néppel, alávaló nemzettel bosszantom őket.
verso 22
Mert tűz gyulladt ki haragomban és égett a sír mélyéig, megemészti a földet és termését, és lángba borítja a hegyek alapjait.
verso 23
Halmozok rájuk bajokat, nyilaimat elfogyasztom ellenük.
verso 24
Az éhségtől kiaszottak, a forróláztól és keserű halálvésztől fölemésztettek lesznek; fenevadak fogát bocsátom rájuk, a porban kúszók mérgével együtt.
verso 25
Kinn pusztít a kard és a szobákban a félelem, mind ifjat, mind hajadont, csecsemőt az ősz emberrel együtt.
Az isteni büntetés szüneteltetése
verso 26
Mondtam: Elpusztítom őket, kiirtom emléküket a halandók közül.
verso 27
Ha nem félnék az ellenség bosszantásától, hogy félre ne ismerjék elleneik, nehogy azt mondják: Kezünk a hatalmas, nem az Örökkévaló cselekedte mindezt.
verso 28
Mert tanácsvesztette nép ez, nincs bennük értelem.
verso 29
Ha bölcsek volnának, megértenék ezt, gondolnának végükre!
verso 30
Miként üldözhet egy ezret és ketten hogy futamíthatnak meg tízezret? Ha nem, hogy szirtjük eladta őket és az Örökkévaló kiszolgáltatta őket.
verso 31
Mert nem olyan, mint szirtünk az ő szirtjük, maguk ellenségeink bírák ebben.
verso 32
Mert Szodoma szőlőjéből való az ő szőlőjük és Gomorra mezőségeiről; bogyóik méregbogyók, keserűek a fürtjeik.
verso 33
Sárkányok dühe az ő boruk és viperák kegyetlen mérge.
verso 34
Nemde el van az rejtve nálam, bepecsételve kincstáraimban?
verso 35
Enyém a bosszú és a megtorlás az időre, midőn ingadozik lábuk, mert közel van szerencsétlenségük napja és sietve jön az ő jövőjük.
verso 36
Mert igazságot szolgáltat az Örökkévaló az ő népének és megszánja szolgáit, midőn látja, hogy eltűnt a hatalom és odavan az elzárt és meghagyott.
verso 37
És azt mondja: Hol vannak isteneik, a szirt, melyben bíztak,
verso 38
melyek az ő áldozataik zsiradékát eszik, italáldozatuk borát isszák? Keljenek föl, segítsenek benneteket, hogy oltalom legyen számotokra!
verso 39
Lássátok most, hogy én, én vagyok az és nincs Isten mellettem, én osztok halált és adok életet, sebet verek és meggyógyítom én, és nincs, aki kezemből megmenthet!
Isteni megtorlás Izrael ellenségein
verso 40
Mert az égre emelem föl kezemet és mondom: Amint hogy örökké élek –
verso 41
ha megélesítem villogó kardomat és kezem az ítélethez fog, bosszút állok elleneimen és gyűlölőimnek megfizetek.
verso 42
Megrészegítem nyilaimat vérrel és kardom húst eszik: az elesettnek és fogolynak vérével, az ellenség szétzúzott fejéből.
Az Ének befejezése
verso 43
Ujjongjatok nemzetek az ő népének, mert ő megbosszulja szolgáinak vérét és bosszút áll ellenein, engesztelést szerez földjének, népének.
verso 44
Mózes elment és elmondta ez ének minden szavait a nép füleinek hallatára, ő és Hósea, Nun fia.
verso 45
Midőn végzett Mózes azzal; hogy elmondja mind e szavakat egész Izraelnek,
A törvény Izrael élete
verso 46
akkor mondta nekik: Fordítsátok szíveteket mind a szavakra, melyekkel én tanúságot teszek ellenetek ma, hogy megparancsoljátok azokat gyermekeiteknek, hogy megőrizzék és megtegyék e tannak minden szavait.
verso 47
Mert nem üres szó az számotokra, hanem az a ti életetek és ez ige által lesztek hosszú életűek a földön, ahova ti átvonultok a Jordánon, hogy elfoglaljátok.
Mózes felmegy a Nebó hegyre
verso 48
És szólt az Örökkévaló Mózeshez ugyanezen a napon, mondván:
verso 49
Menj fel az Ábárim e hegyére, a Nebó hegyre, mely Móáb országában van, mely Jerichó előtt van, és nézd meg Kanaán országát, melyet és Izrael fiainak adok örök birtokul.
verso 50
És halj meg a hegyen, ahova te fölmész takaríttassál el népedhez, amint meghalt Áron testvéred a Hór hegyén és eltakaríttatott népéhez;
verso 51
mivelhogy hűtlenül cselekedtetek ellenem Izrael fiai közepette a pörlekedés vizeinél Kádesben, Cin pusztájában, mivelhogy nem szenteltetek meg engem Izrael fiai közepette.
verso 52
Csak távolról láthatod az országot, de be nem mész oda, az országba, melyet én Izrael fiainak adok.
Libros
