Mózes ötödik könyve
32. fejezet
Mózes éneke (32:1–44.)
Felhívás a világegyetemhez, hogy figyeljen
1. vers
Figyeljetek egek, hadd szóljak és hallja meg a föld szám szózatát.
2. vers
Permetezzék mint az eső tanításom, hulljon mint a harmat szózatom, mint permetezés a sarjadékra és zápor a fűre.
3. vers
Mert az Örökkévaló nevét szólítom, adjatok dicsőséget Istenünknek!
Isten hűsége és Izrael balgasága
4. vers
A szirt, tökéletes az Ő műve, mert minden útja jog; a hűség Istene hamisság nélkül, igazságos és egyenes Ő.
5. vers
Elromlott számára – nem is gyermekei, saját gyalázatukra – a ferde és fonák nemzedék.
6. vers
Az Örökkévalónak így fizettek, alávaló, oktalan nép? Nem-e Ő a te atyád, aki téged szerzett, Ő alkotott és szilárdított meg téged?
A történelem tanítása
7. vers
Emlékezzél ősidőkről, vizsgáljátok nemzedékek és nemzedékek éveit! Kérdezd meg atyádat és tudtodra adja, véneidet és elmondják neked.
Az atyák és a vének feleletei
8. vers
Midőn birtokot adott a Legfelsőbb a nemzeteknek, midőn elválasztotta az ember fiait: megállapította a népek határait Izrael fiainak száma szerint.
9. vers
Mert az Örökkévaló osztályrésze az ő népe, Jákob az ő kimért öröksége.
10. vers
A puszta földjén találja őt, a sivárságban, a sivatag ordítása közt; körülveszi, vigyáz rá, megóvja, mint a szeme fényét.
11. vers
Mint a sas, mely fölkelti fészkét, fiókái fölött lebeg, kiterjeszti szárnyait, fölveszi és viszi tollain; 12. úgy az Örökkévaló egyedül vezeti őt és nincs vele idegen isten.
13. vers
Járatja őt a föld magaslatain és eszi az a mező gyümölcsét, mézet szívat vele a sziklából és olajat a kőszirtből;
14. vers
a marha vaját és juhok tejét a bárányok zsiradékával, Básán nevelte kosokat és a bakokat, a búza veséinek zsiradékával, és a szőlővért iszod bor gyanánt.
Izrael hálátlansága
15. vers
És Jesúrun meghájasodott és kirúgott, meghájasodtál, meghíztál, megkövéredtél – és elvetette Istenét, aki alkotta és meggyalázta üdvének szirtjét.
16. vers
Ingerlik őt idegenekkel és utálatokkal bosszantják őt;
17. vers
áldoznak a rossz szellemeknek, nem-isteneknek; isteneknek, melyeket nem ismertek, újaknak, melyek az imént jöttek, melyektől atyáitok nem borzadtak.
18. vers
A szirtet, ki téged szült, elhagytad és elfelejtetted Istent, ki létrehozott.
A megérdemelt büntetés
19. vers
És látta az Örökkévaló és megvetette, és leányai fölött való bosszúságból.
20. vers
És mondta: Hadd rejtem el színemet előlük, majd meglátom, mi lesz a végük? Mert fonák nemzedék ez, gyermekek, kikben, nincs hűség.
21. vers
Ők ingereltek engem nem-istennel, bosszantottak hiábavalóságaikkal, én pedig ingerlem őket nem-néppel, alávaló nemzettel bosszantom őket.
22. vers
Mert tűz gyulladt ki haragomban és égett a sír mélyéig, megemészti a földet és termését, és lángba borítja a hegyek alapjait.
23. vers
Halmozok rájuk bajokat, nyilaimat elfogyasztom ellenük.
24. vers
Az éhségtől kiaszottak, a forróláztól és keserű halálvésztől fölemésztettek lesznek; fenevadak fogát bocsátom rájuk, a porban kúszók mérgével együtt.
25. vers
Kinn pusztít a kard és a szobákban a félelem, mind ifjat, mind hajadont, csecsemőt az ősz emberrel együtt.
Az isteni büntetés szüneteltetése
26. vers
Mondtam: Elpusztítom őket, kiirtom emléküket a halandók közül.
27. vers
Ha nem félnék az ellenség bosszantásától, hogy félre ne ismerjék elleneik, nehogy azt mondják: Kezünk a hatalmas, nem az Örökkévaló cselekedte mindezt.
28. vers
Mert tanácsvesztette nép ez, nincs bennük értelem.
29. vers
Ha bölcsek volnának, megértenék ezt, gondolnának végükre!
30. vers
Miként üldözhet egy ezret és ketten hogy futamíthatnak meg tízezret? Ha nem, hogy szirtjük eladta őket és az Örökkévaló kiszolgáltatta őket.
31. vers
Mert nem olyan, mint szirtünk az ő szirtjük, maguk ellenségeink bírák ebben.
32. vers
Mert Szodoma szőlőjéből való az ő szőlőjük és Gomorra mezőségeiről; bogyóik méregbogyók, keserűek a fürtjeik.
33. vers
Sárkányok dühe az ő boruk és viperák kegyetlen mérge.
34. vers
Nemde el van az rejtve nálam, bepecsételve kincstáraimban?
35. vers
Enyém a bosszú és a megtorlás az időre, midőn ingadozik lábuk, mert közel van szerencsétlenségük napja és sietve jön az ő jövőjük.
36. vers
Mert igazságot szolgáltat az Örökkévaló az ő népének és megszánja szolgáit, midőn látja, hogy eltűnt a hatalom és odavan az elzárt és meghagyott.
37. vers
És azt mondja: Hol vannak isteneik, a szirt, melyben bíztak,
38. vers
melyek az ő áldozataik zsiradékát eszik, italáldozatuk borát isszák? Keljenek föl, segítsenek benneteket, hogy oltalom legyen számotokra!
39. vers
Lássátok most, hogy én, én vagyok az és nincs Isten mellettem, én osztok halált és adok életet, sebet verek és meggyógyítom én, és nincs, aki kezemből megmenthet!
Isteni megtorlás Izrael ellenségein
40. vers
Mert az égre emelem föl kezemet és mondom: Amint hogy örökké élek –
41. vers
ha megélesítem villogó kardomat és kezem az ítélethez fog, bosszút állok elleneimen és gyűlölőimnek megfizetek.
42. vers
Megrészegítem nyilaimat vérrel és kardom húst eszik: az elesettnek és fogolynak vérével, az ellenség szétzúzott fejéből.
Az Ének befejezése
43. vers
Ujjongjatok nemzetek az ő népének, mert ő megbosszulja szolgáinak vérét és bosszút áll ellenein, engesztelést szerez földjének, népének.
44. vers
Mózes elment és elmondta ez ének minden szavait a nép füleinek hallatára, ő és Hósea, Nun fia.
45. vers
Midőn végzett Mózes azzal; hogy elmondja mind e szavakat egész Izraelnek,
A törvény Izrael élete
46. vers
akkor mondta nekik: Fordítsátok szíveteket mind a szavakra, melyekkel én tanúságot teszek ellenetek ma, hogy megparancsoljátok azokat gyermekeiteknek, hogy megőrizzék és megtegyék e tannak minden szavait.
47. vers
Mert nem üres szó az számotokra, hanem az a ti életetek és ez ige által lesztek hosszú életűek a földön, ahova ti átvonultok a Jordánon, hogy elfoglaljátok.
Mózes felmegy a Nebó hegyre
48. vers
És szólt az Örökkévaló Mózeshez ugyanezen a napon, mondván:
49. vers
Menj fel az Ábárim e hegyére, a Nebó hegyre, mely Móáb országában van, mely Jerichó előtt van, és nézd meg Kanaán országát, melyet és Izrael fiainak adok örök birtokul.
50. vers
És halj meg a hegyen, ahova te fölmész takaríttassál el népedhez, amint meghalt Áron testvéred a Hór hegyén és eltakaríttatott népéhez;
51. vers
mivelhogy hűtlenül cselekedtetek ellenem Izrael fiai közepette a pörlekedés vizeinél Kádesben, Cin pusztájában, mivelhogy nem szenteltetek meg engem Izrael fiai közepette.
52. vers
Csak távolról láthatod az országot, de be nem mész oda, az országba, melyet én Izrael fiainak adok.
Könyvek
