Mózes második könyve a zsidóknak Égyiptomból kijöveteléről
capítulo 22
verso 1
Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja azt: öt barmot fizessen egy ökörért, és négy juhot egy bárányért.
verso 2
Ha ház-fölverésen kapják a tolvajt, és úgy megverik, hogy meghal, nincs vérbűn miatta.
verso 3
Ha reá sütött a nap, vérbűn van miatta: fizessen; ha nincs néki: adassék el tolvajságáért.
verso 4
Ha elevenen kapják kezében a lopott jószágot, akár ökör, akár szamár, akár juh: két annyit fizessen érette.
verso 5
Ha valaki mezőt vagy szőlőt étet le, úgy hogy barmát elereszti, és az a más mezején legel: mezejének javából és szőlőjének javából fizesse meg a kárt.
verso 6
Ha tűz támad, és tövisbe kap, és megég az asztag, vagy a lábon álló gabona, vagy a mező: fizesse meg a kárt, a ki a tüzet gyujtotta.
verso 7
Ha valaki pénzt vagy edényeket ád felebarátjának megőrzés végett, és ellopják annak a férfiúnak házából: ha megtalálják a tolvajt, fizessen kétannyit.
verso 8
Ha nem találják meg a tolvajt, a ház urát vigyék a bírák eleibe; hogy nem nyújtotta-é ki kezét az ő felebarátja vagyonára.
verso 9
Akármi bűn dolgában, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha, akármi elveszett jószág az, a miről azt mondja: ez az; mindkettőjük ügye a bírák eleibe menjen, és a kit a bírák bűnösnek mondanak, fizessen két annyit az ő felebarátjának.
verso 10
Ha valaki szamarat vagy ökröt, vagy bárányt, vagy akármiféle barmot ád az ő felebarátja gondviselése alá, és az elhull, vagy megsérül, vagy elhajtatik, úgy hogy senki sem látta:
verso 11
Az Úrra való esküvés legyen kettejök közt, hogy nem nyújtotta-é ki kezét felebarátja vagyonára; és ezt fogadja el annak ura, és az semmit se fizessen.
verso 12
Ha pedig ellopták tőle: megfizessen az urának.
verso 13
Ha széttépetett, hozza el azt bizonyságul; a széttépettet nem fizeti meg.
verso 14
Ha pedig valaki kölcsön kér az ő felebarátjától, és az megsérül vagy elhull urának távollétében: fizesse meg a kárt.
verso 15
Ha ura vele van, nem fizet; ha bérbe adatott, bérébe megy.
verso 16
Ha valaki hajadont csábít el, a ki nincs eljegyezve, és vele hál: jegyajándékkal jegyezze azt el magának feleségül.
verso 17
Ha annak atyja nem akarja azt néki adni: annyi pénzt adjon, a mennyi a hajadonok jegyajándéka.
verso 18
Varázsló asszonyt ne hagyj életben.
verso 19
A ki barommal közösül, halállal lakoljon.
verso 20
A ki isteneknek áldozik, nem csupán az Úrnak, megölettessék.
verso 21
A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd azt, mert jövevények voltatok Égyiptom földén.
verso 22
Egy özvegyet vagy árvát se nyomorítsatok meg.
verso 23
Ha nyomorgatod azt, és hozzám kiált, meghallgatom az ő kiáltását.
verso 24
És felgerjed haragom, és megöllek titeket fegyverrel, és a ti feleségeitek özvegyekké lésznek, a ti fiaitok pedig árvákká.
verso 25
Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek a ki veled van; ne légy hozzá olyan, mint a hitelező; ne vessetek reá uzsorát.
verso 26
Ha zálogba veszed a te felebarátod felső ruháját: naplemente előtt visszaadd azt néki:
verso 27
Mert egyetlen takarója, testének ruhája az: miben háljon? Bizony, ha én hozzám kiált, meghallgatom; mert én irgalmas vagyok.
verso 28
A bírákat ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd.
verso 29
Gabonáddal és boroddal ne késlekedjél; fiaid elsőszülöttét nékem add.
verso 30
Hasonlóképen cselekedjél ökröddel, juhoddal; hét napig legyen az ő anyjával, a nyolczadik napon nékem add azt.
verso 31
És szent emberek legyetek én előttem; a mezőn széttépett húst meg ne egyétek; az ebnek vessétek azt.
Libros
