Mózes negyedik könyve az izráeliták megszámlálásáról való könyv

capítulo 31


Capítulos:


verso 1

És szóla az Úr Mózesnek, mondván:


verso 2

Állj bosszút Izráel fiaiért a Midiánitákon, azután a te népeidhez takaríttatol.


verso 3

Szóla azért Mózes a népnek, mondván: Készítsétek fel magatok közül a viadalra való embereket, és induljanak Midián ellen, hogy bosszút álljanak az Úrért Midiánon.


verso 4

Ezret-ezret egy-egy törzsből, Izráelnek minden törzséből küldjetek a hadba.


verso 5

Kiválogatának azért Izráel ezereiből, ezeret törzsenként, tizenkét ezeret, viadalra készet.


verso 6

És elküldé őket Mózes, törzsenként ezeret-ezeret a hadba, és velök Fineást, Eleázár papnak fiát is a hadba; és a szent edények és a riadó kürtök valának az ő keze alatt.


verso 7

És harczolának Midián ellen, a miképen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, és minden férfiút megölének.


verso 8

A Midián királyait is megölék, azoknak levágott népeivel egybe: Evit, Rékemet, Czúrt, Húrt, és Rebát, Midiánnak öt királyát; és Bálámot a Beór fiát is megölék fegyverrel.


verso 9

És fogságba vivék Izráel fiai a Midiániták feleségeit és azoknak kisdedeit, és azoknak minden barmát és minden nyáját, és minden vagyonát prédára veték.


verso 10

Minden városukat pedig az ő lakhelyeik szerint, és minden falvaikat tűzzel megégeték.


verso 11

És elvivének minden ragadományt és minden prédát mind emberekből, mind barmokból.


verso 12

És vivék Mózeshez és Eleázár paphoz, és Izráel fiainak gyülekezetéhez a foglyokat, a prédát és a ragadományokat a táborba, a mely a Moáb mezőségén vala a Jordán mellett, Jérikhó átellenében.


verso 13

Kimenének azért Mózes és Eleázár pap, és a gyülekezetnek minden fejedelme ő eléjök a táboron kívül.


verso 14

És megharaguvék Mózes a hadnak vezetőire, az ezredesekre és századosokra, a kik megjöttek vala a harczról.


verso 15

És monda nékik Mózes: Megtartottátok-é életben mind az asszonyokat?


verso 16

Ímé ők voltak, a kik Izráel fiait Bálám tanácsából hűtlenségre bírták az Úr ellen a Peór dolgában; és lőn csapás az Úr gyülekezetén.


verso 17

Most azért öljetek meg a kisdedek közül minden fineműt; és minden asszonyt is, a ki férfit ismert azzal való hálás végett, megöljetek.


verso 18

Minden leánygyermeket pedig, a kik nem háltak férfiúval, tartsatok életben magatoknak.


verso 19

Ti pedig maradjatok a táboron kivül hét napig; a ki megölt valakit, és a ki hullát érintett, mind tisztítsátok meg magatokat harmad és hetednapon, magatokat és foglyaitokat.


verso 20

Minden ruhát, minden bőrből való eszközt, minden kecskeszőrből való készítményt és minden faedényt; tisztítsátok meg magatokat.


verso 21

És monda Eleázár pap a vitézeknek, a kik elmentek vala a hadba: Ez a törvény rendelése, a melyet parancsolt vala az Úr Mózesnek:


verso 22

Az aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, az ónt és ólmot bizonyára;


verso 23

Minden egyebet is, a mi állja a tüzet, vigyetek át a tűzön, és megtisztíttatik, de a tisztító vízzel is tisztíttassék meg; mindazt pedig, a mi nem állja a tűzet, vízen vigyétek át.


verso 24

Ruháitokat pedig mossátok meg a hetedik napon, és tiszták lesztek: és ezután bemehettek a táborba.


verso 25

Újra szóla az Úr Mózesnek, mondván:


verso 26

Vedd számba az elfoglalt prédát, mind emberben, mind baromban, te és Eleázár, a pap, és a gyülekezet atyáinak fejei.


verso 27

És oszszad a prédát két részre: a hadakozók között, a kik hadba mentek, és az egész gyülekezet között.


verso 28

És végy részt az Úrnak a hadakozó férfiaktól, akik hadba mentek, ötszázból egy lelket, az emberek közül, az ökrök közül, a szamarak közül, és a juhok közül.


verso 29

Azoknak fele részéből vegyétek, és adjad Eleázárnak, a papnak, felemelt áldozatul az Úrnak.


verso 30

Az Izráel fiainak járó fele részből pedig egy elfogottat végy ötvenből: emberekből, ökrökből, szamarakból, juhokból, és minden baromból; és adjad azokat a lévitáknak, a kik ügyelnek az Úr hajlékának ügyére.


verso 31

És úgy cselekedék Mózes és Eleázár, a pap, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.


verso 32

És vala az a préda azaz annak a zsákmánynak maradéka, a mit a hadakozó nép zsákmányolt: hatszáz hetvenöt ezer juh.


verso 33

És hetvenhét ezer ökör.


verso 34

És hatvanegy ezer szamár.


verso 35

Emberi lélek pedig: a leányok közül, a kik nem ismertek vala férfival való egyesülést, ilyen lélek összesen harminczkét ezer.


verso 36

Vala pedig az egyik fele, azoknak része, a kik hadba mentek vala: számszerint háromszáz harminczhét ezer és ötszáz juh.


verso 37

Vala pedig az Úrnak része a juhokból: hatszáz és hetvenöt.


verso 38

Az ökör pedig: harminczhat ezer; és azokból az Úrnak része: hetvenkettő.


verso 39

És a szamár: harmincz ezer és ötszáz; azokból az Úrnak része: hatvanegy.


verso 40

Emberi lélek pedig tizenhat ezer; és azokból az Úrnak része: harminczhét lélek.


verso 41

És adá Mózes az Úrnak részét felemelt áldozatul Eleázárnak, a papnak, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.


verso 42

Az Izráel fiainak eső másik fele részből pedig, a melyet elválasztott Mózes a hadakozó férfiakétól.


verso 43

(Vala pedig a gyülekezetre eső felerész juhokból: háromszáz harminczhét ezer és ötszáz;


verso 44

Ökör: harminczhat ezer;


verso 45

Szamár: harmincz ezer és ötszáz;


verso 46

Emberi lélek: tizenhat ezer.)


verso 47

Az Izráel fiainak eső fele részből pedig egy elfogottat vett Mózes ötvenből, az emberekből és a barmokból; és adá azokat a lévitáknak, a kik ügyelnek az Úr hajlékának ügyére, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.


verso 48

És járulának Mózeshez a had ezereinek vezetői, az ezredesek és századosok.


verso 49

És mondának Mózesnek: Szolgáid megszámlálták a hadakozó férfiakat, a kik a mi kezünk alatt voltak, és senki közülünk el nem veszett.


verso 50

Hoztunk azért az Úrnak való áldozatul kiki a mit talált: aranyeszközöket, karlánczokat, karpereczeket, gyűrűket, fülönfüggőket, nyaklánczokat, hogy engesztelést végezzünk a mi lelkünkért az Úr előtt.


verso 51

És elvevé Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat ő tőlök, és a megkészített eszközöket is mind.


verso 52

És mindaz az arany, a melyet felemelt áldozatul vivének az Úrnak, tizenhat ezer hétszáz és ötven siklus vala az ezeredesektől és századosoktól.


verso 53

A hadakozó férfiak közül kiki magának zsákmányolt.


verso 54

Miután elvette vala Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat az ezeredesektől és századosoktól, bevivék azt a gyülekezetnek sátorába, Izráel fiaira való emlékeztetőül az Úr elé.

Capítulos:


Libros