Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele
capítulo 2
verso 1
Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek,
verso 2
Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;
verso 3
Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.
verso 4
Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.
verso 5
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
verso 6
A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő.
verso 7
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
verso 8
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
verso 9
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
verso 10
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
verso 11
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
verso 12
Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;
verso 13
Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.
verso 14
Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek;
verso 15
Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.
verso 16
Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.
verso 17
De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök maindnyájatokkal;
verso 18
Azonképen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem.
verso 19
Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat.
verso 20
Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat.
verso 21
Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.
verso 22
Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében.
verso 23
Őt azért reménylem, hogy elküldöm, mihelyt meglátom az én dolgaimat, tüstént;
verso 24
Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni.
verso 25
De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok;
verso 26
Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött a miatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt.
verso 27
Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jőjjön szomorúságomra.
verso 28
Annakokáért hamarabb küldtem őt haza, hogy meglátván őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom.
verso 29
Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek:
verso 30
Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, koczkára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen.
Libros
