Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele

capitolul 2


Capitole:

1 2 3 4


versetul 1

Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek,


versetul 2

Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;


versetul 3

Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.


versetul 4

Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.


versetul 5

Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,


versetul 6

A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő.


versetul 7

Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;


versetul 8

És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.


versetul 9

Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;


versetul 10

Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.


versetul 11

És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.


versetul 12

Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;


versetul 13

Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.


versetul 14

Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek;


versetul 15

Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.


versetul 16

Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.


versetul 17

De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök maindnyájatokkal;


versetul 18

Azonképen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem.


versetul 19

Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat.


versetul 20

Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat.


versetul 21

Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.


versetul 22

Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében.


versetul 23

Őt azért reménylem, hogy elküldöm, mihelyt meglátom az én dolgaimat, tüstént;


versetul 24

Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni.


versetul 25

De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok;


versetul 26

Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött a miatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt.


versetul 27

Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jőjjön szomorúságomra.


versetul 28

Annakokáért hamarabb küldtem őt haza, hogy meglátván őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom.


versetul 29

Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek:


versetul 30

Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, koczkára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen.

Capitole:


Cărți