Jeremiás siralmai

capítulo 3


Capítulos:

1 2 3 4 5


verso 1

Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.


verso 2

Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.


verso 3

Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.


verso 4

Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.


verso 5

Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.


verso 6

Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.


verso 7

Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.


verso 8

Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.


verso 9

Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.


verso 10

Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.


verso 11

Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!


verso 12

Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!


verso 13

Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.


verso 14

Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.


verso 15

Eltöltött enggem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.


verso 16

És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.


verso 17

És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.


verso 18

És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.


verso 19

Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!


verso 20

Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.


verso 21

Ezt veszem szívemre, azért bízom.


verso 22

Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!


verso 23

Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!


verso 24

Az Úr az én örökségem mondja az én lelkem, azért benne bízom.


verso 25

Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.


verso 26

Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.


verso 27

Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.


verso 28

Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.


verso 29

Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?


verso 30

Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.


verso 31

Mert nem zár ki örökre az Úr.


verso 32

Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.


verso 33

Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.


verso 34

Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;


verso 35

Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;


verso 36

Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.


verso 37

Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?


verso 38

A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.


verso 39

Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.


verso 40

Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.


verso 41

Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.


verso 42

Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.


verso 43

Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.


verso 44

Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.


verso 45

Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.


verso 46

Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.


verso 47

Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.


verso 48

Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.


verso 49

Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,


verso 50

Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.


verso 51

Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.


verso 52

Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.


verso 53

Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.


verso 54

Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!


verso 55

Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.


verso 56

Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.


verso 57

Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!


verso 58

Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.


verso 59

Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.


verso 60

Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.


verso 61

Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;


verso 62

Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.


verso 63

Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.


verso 64

Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.


verso 65

Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.


verso 66

Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!

Capítulos:


Libros