A zsidókhoz írt levél
capítulo 10
verso 1
Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szzünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;
verso 2
Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.
verso 3
De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.
verso 4
Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.
verso 5
Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,
verso 6
Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.
verso 7
Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.
verso 8
Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,
verso 9
Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat,
verso 10
A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.
verso 11
És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.
verso 12
Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára,
verso 13
Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei.
verso 14
Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
verso 15
Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélekk is, mert minekutána előre mondotta:
verso 16
Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,
verso 17
Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
verso 18
A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.
verso 19
Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,
verso 20
Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
verso 21
És lévén nagy papunk az Isten háza felett:
verso 22
Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,
verso 23
És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett,
verso 24
És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,
verso 25
El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.
verso 26
Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
verso 27
Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
verso 28
A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
verso 29
Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
verso 30
Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
verso 31
Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
verso 32
Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,
verso 33
Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak.
verso 34
Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.
verso 35
Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
verso 36
Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
verso 37
Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.
verso 38
Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
verso 39
De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.
Libros
