A zsidókhoz írt levél
10. fejezet
1. vers
Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szzünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;
2. vers
Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.
3. vers
De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.
4. vers
Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.
5. vers
Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,
6. vers
Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.
7. vers
Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.
8. vers
Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,
9. vers
Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat,
10. vers
A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.
11. vers
És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.
12. vers
Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára,
13. vers
Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei.
14. vers
Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
15. vers
Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélekk is, mert minekutána előre mondotta:
16. vers
Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,
17. vers
Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
18. vers
A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.
19. vers
Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,
20. vers
Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
21. vers
És lévén nagy papunk az Isten háza felett:
22. vers
Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,
23. vers
És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett,
24. vers
És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,
25. vers
El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.
26. vers
Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
27. vers
Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
28. vers
A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
29. vers
Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
30. vers
Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
31. vers
Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
32. vers
Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,
33. vers
Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak.
34. vers
Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.
35. vers
Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
36. vers
Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
37. vers
Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.
38. vers
Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
39. vers
De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.
Könyvek
