Szent Lukács evangéliuma

capítulo 24

Capítulos:

egy szombaton kedig igen reggel jövének a koporsóhoz, elhozván velük, melyeket szerzettek vala, a drága keneteket, és egyéb asszonyállatok is, némelyek ővelük.

verso 2

találák kedig a követ felemelve a korposóról,

verso 3

és bemenvén nem találák ott Jézusnak testét.

verso 4

és lőn, hogy mikoron ezen elméjükbe igen megrettentenek volna, íme két férfiak állapának őmelletük fényes ruhákba.

verso 6

mikoron kedig félnének, és alá az földre néznének, mondának nekik: mit keresitek az élőt a halottaknál? nincsen itt, hanem feltámadott. emlékezzetek meg róla, mi módon szóla nektek, még mikoron Galileába volna, mondván:

verso 7

mert embernek fiának bűnös embereknek kezeibe kellene adatni, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.

verso 8

és megemlékezének az ő beszédiről.

verso 9

elmenvén kedig a koporsótól, meghirdeték mindezeket az tizenegynek, és a többinek is mindeniknek.

verso 10

vala kedig Mária Magdolna és Johanna és Mária, Jakabé, és egyebek, kik ővelük valának, melyek megmondják vala ezeket az apostoloknak.

verso 11

de ez beszédek lattatának őnekik valami esztelenségeknek, és nem hivék.

verso 12

Péter kedig felkelvén futa a koporsóhoz, és lehajolván látá, hogy csak a fehér ruha volna ott letéve, és onnét elmenvén csodálkozék rajta, ami lett volna.

verso 13

és íme azon napon ketten őközülük mennek vala egy kastélyba, mely Jeruzsálemtől vala hatvan mélyföldnyire, neve kedig Emmausz.

verso 14

és ők egymással beszélnek vala mindazokról, melyek történtenek vala.

verso 15

és lőn, hogy mikoron beszéllenének, és önnönköztük kérdezkednének, Jézus is oda közelítvén velük együtt megyen vala.

verso 16

de az ő szemük foglalatos vala, hogy őtet meg ne ismernék.

verso 17

és mondá nekik: micsodák ez beszédek, melyeket egymással beszéltek menőbe, és szomorúak vagytok?

verso 18

és felele egyik, kinek neve Kleofás vala, és mondá neki: te is zarándok vagy Jeruzsálemből, és nem tudod-e, mik lettenek ott ez napokba?

verso 19

kiknek ő mondá: mik? és mondának: az názáretbeli Jézus felől, ki vala jeles próféta hatalmas cselekedetivel és beszdével, Isten előtt és minden nép előtt,

verso 20

és miképpen árulák el őtet a mi papi és egyéb fejedelmink, halalnak kárhozatára, és megfeszíték őtet,

verso 21

mi kedig azt reméljük vala, hogy ő lenne Izraelnek megváltója. és ma mindezeknek felette harmad napja vagyon, hogy ezek lettenek.

verso 22

de még némely asszonyállatok is miközülünk megrettentének minket, kik világ előtt voltanak a koporsónál,

verso 23

és nem találták ott az ő testét, azt is mondák, hogy onnét megjövének, hogy még angyali látást is láttanak volna, kik azt mondják, hogy ő élne.

verso 24

és miközülünk is menének nékik a koporsóhoz, és azon módon találták, mint az azon népek mondották, de ő magát nem találták ott.

verso 25

és ő mondá nekik: ó, balgatagok, és szívvel késedelmesek hitelre mindenekre, kiket a próféták szóltanak.

verso 26

nemde így kellett-e Krisztusnak szenvedni, és ezen módon bemenni az ő dicsőségébe?

verso 27

és elkezdvén Mózestől és mind az prófétáktól fogva, megmagyarázza vala nekik minden írásokból, kik őróla megírván valának.

verso 28

és elközelítének az kastélyhoz, hova mennek vala, Jézus kedig úgy jelenté, hogy tovább akarna menni,

verso 29

de ők kényszeríték őtet, mondván: maradj meg, Uram, velünk, mert immár megesteledik, és a nap is elhajlott. és bemene velük egyetembe.

verso 30

és lőn, hogy mikoron velük letelepednek, vevé az kenyeret, megáldá és megszegé, és nekik nyújtja vala.

verso 31

és megnyilatkozék az ő szemük, és megismerék őtet. de ő elenyészék az ő szemük elől.

verso 32

és mondának egymásnak: nemde buzgó vala-e a mi szívünk, mikoron szólna nekünk az úton, és magyarázná az írásokat?

verso 33

és azon órába felkelvén, megtérének Jeruzsálembe, és találák az tizenegyet egybegyűlvén, azokat is, kik velük valának,

verso 34

mondván, hogy Úr bizonyával feltámadott, és megjelent Simonnak.

verso 35

és ők előbeszélik vala, mi az úton lett volna, és miképpen ismerték volna meg őtet a kenyérszegésen.

verso 36

mikoron kedig ezt beszélnék, megálla Jézus őközöttük, és mondá nekik: békesség tinektek, ne féljetek, én vagyok.

verso 37

elálmélkodván kedig és megrettenvén, azt állítják vala, hogy valami lelket látnának.

verso 38

és mondá nekik: mire háborodátok meg, és gondolatok mennek fel a ti szívetekbe?

verso 39

lássátok meg az én kezeimet és labaimat, mert ugyanazon én vagyok, nyúljatok hozzám, és lássátok, mert az léleknek húsa és teteme nincsen, miképpen nekem látjátok, hogy vagyon.

verso 40

és mikoron ezt mondaná, megmutatá nekik kezeit és lábait.

verso 41

mégis amazoknak, nem hívőknek, hanem csodálkozóknak a nagy örömnek miatta, mondá: vagyon-e itt valami ennetek való?

verso 42

amazok kedig hozának neki egy darab sült halat és lépes mézet.

verso 43

és mikoron ött volna, ővele ettek, a maradékot vévén nekik adá,

verso 44

és mondá: ezek a beszédek, melyeket nektek szóltam, még mikoron veletek volnék, mert szükség mindeneknek beteljesedni, melyek meg vannak írván Mózesnek törvényébe a prófétáknál és a zsoltárban énrólam.

verso 45

akkoron megnyitá az ő elméjüket, hogy megértenék az írásokat, és mondá nekik:

verso 46

így vagyon megírván, és ezenképpen kellett Krisztusnak szenvedni, és feltámadni harmadnapon halottaiból,

verso 47

és prédikálni az ő nevébe penitenciát, és bűnöknek bocsánatát minden népek között, Jeruzsálembe elkezdvén.

verso 48

ezeknek kedig ti vagytok bizonysági.

verso 49

és íme, én bocsátom tirátok az én Atyámnak ígéretit. ti kedig üljetek Jeruzsálembe, míglen felöltöztettek jószággal onnét felül.

verso 50

kivivé kedig őket Betániáig, és kezeit mennybe felemelvén megáldá őket.